Dorogi Márton: Adatok a szarvasi szűcsmesterséghez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 13. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

fakadt ez az ornamentika. A kiindulás mindenütt a csokorbafogott virág, amelynek tengelye itt még sokszor ferde, amilyeneket a vásárhelyieknél is találunk. De többnyire függőleges tengelynek, amelynek kissé levegős kompozíciója, rózsái, páros levelei sokban emlékeztetnek a kunsági bundák tányérvirágaira. De bennük van a dél-békési bundák motívumkincse is. Alapos és érdemleges elemzésbe belemerülni azonban mindaddig nincs jogunk, míg nincs összképünk a magyar szűcs, illetve a bundahimzésekről. Ez a mintakönyv arra ad módot, hogy a szarvasi subaminták néhány jellegzetességét kiemeljük. A bokorvirág kompozíció egy függőleges, rozmaringleveles ág két oldalán szimmetrikusan foglal helyet. A függőleges tengely sokszor jobbra elhajlik, ami a régebbi asszimmetrikus, hajlított tengelyű csokrok rekvizituma. Ezek még emlékeztetnek a múlt századeleji subaábrázolások naturalisztikus csokraira. Uralkodó motívumai: a csipkés szélű tojásrózsa, kerekrózsa, srófos rózsa (és még a rózsaformák gazdag sora), tulipán, georgina, szekfű, rozmaringos levélsor, bajuszos levél, kutyátok, ibolyák, nefelejcs, stb. Különleges motívumai a csillagos és a pontos rózsák. A bokorvirág kompozíciók csaknem mindig egységesek, összefüggőek, mind.en virág, bimbó és levél a fő szárhoz kapcsolódik. A fő motívumok 2—4 emeletesen helyezkednek el. Alól nagyméretű csipkés tojásrózsa, felette kisebb tojásrózsa, e fölött srófos rózsa, vagy bimbó, a tetejében rózsa, vagy tulipán. Közben rozmaringlevélsorok, a rózsák végén pároslevelek, bajuszos levelek bokrosítiák a kompozíciót. A bunda középső széles mezejét csak a toldások közt futó piros vócok tagolják. Alól piros szegőirha szegi körül, amelyhez díszöltésekkel három-négy cm széles rozmaringlevelekkel kivarrt, felül almás, vagy vízfolyásos szélű díszítő irha járul. Ezek a díszöltésekkel, rozmaringlevelekkel kihányt irhák erőteljesen beszegik a subát, mintegy zárt keretbe foglalják össze, egységet adva az egésznek. A kozsuk A régi szarvasi szűcsök legjellegzetesebb készítménye a tót aszszonyok számára készített kozsuk volt (4—5. ábra). Zilinszki

3 Szarvasról szóló könyvében láttam első ábrázolását, amely tökéletesen megegyezik a XIX. század végén és a XX. század elején készültekkel mind szabásra, mind díszítését tekintve. FelhajI tottam belőle 15—20 példányt, de ezek is úgyszólván szórói-szóra megegyeztek. Ügy látszik, hogy variánsokról nem nagyon lehet szó. Ma már csak elvétve viselik. Egy-két öreg néni tél idején elkocog benne a templomba. Ha már kopottas, a ház körül is használják.