Dorogi Márton: Adatok a szarvasi szűcsmesterséghez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 13. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

A SZARVASI SZŰCSÖK A szarvasi szűcsök múltjáról alig vannak adataink. De itt is, mint a többi alföldi mezővárosokban, népes volt a szűcsök tábora. Külön céhük ugyan nem volt, a szabókkal együtt alkottak céhet. Számuk a XIX. század folyamán állandóan 20—30 között mozgott. 1900 körül is még kb. 20-an voltak. Ma már csak hatan—nyolcan. A Szarvas körüli városok is egytől egyig jelentős szűcs gócok voltak: Endrőd, Mezőtúr, Kunszentmárton, Hódmezővásárhely, Orosháza. Szarvas északon a Nagykunsággal határos. A Körös azonban választóvonal. Míg Mezőtúr teljesen a Kunságot képviseli, addig Szarvas már inkább a Kiskunsághoz húz. Portékájukkal —• főleg bundával — egyaránt járták a Kiskunsághoz húzó városokat, Szentest, Vásárhelyt, és a nagykunságiakat: Mezőtúrt, Túrkevét, Karcagot és Kisújszállást. A Lapis Pál-féle mintakönyv mintái is ezt a kettősséget mutatják. Egyaránt találunk benne kis- és nagykunsági Ízlésűt, viszont hiányzik az aprólékos, a tipikusan békési. A szűcsmesterek ismerték területük városainak, falvainak kívánalmait. Mindig olyan árut vittek a vásárokra, amely az illető táj ízlésének megfelelt. Persze ez nem azt jelentette, hogy más szomszédos tájnak megfelelő árut nem vittek, hiszen egy-egy országos vásár ötven—hatvan km-es körzetben gyűjtőhelye volt a különböző ízlésű vásárlóknak. A szarvasi szűcsök a vásárokra szánt darabokon kívül 1900-ig helyi használatra és piacra rengeteg asszonykozsukot készítettek, melyet csak a tótok vásároltak. Voltak egyéb készítményeik is, mint