Dorogi Márton: Adatok a szarvasi szűcsmesterséghez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 13. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

módja volt ennek, ha a verpák fiók elülső oldalába ék alakú vágást tettek és ebbe fektették a tűt, úgy élezték meg. Három-négy gyűszű hevert az asztalon, amelyek nemcsak a varráshoz kellettek, hanem a köralakú díszítményeket is ezzel nyomták a bőrbe és ennek a nyomán varrták ki. A verpákon volt még a szűcskés a bőrök szabásához, hasításához, a szűcsolló főleg gyapjúnyíráshoz, a frű (más helyeken inkább tőröknek nevezték), vagy lyukasztó. Ezt ma már alig használják, régebben főleg a gombok átlyukasztásához kellett. A cérnásgurigák (lapos, hengeres í'adarabok), amelyekre a matringos varrófonalat gombolyították le, ceruza (ácsplajbász) a szabáshoz, a különböző irhadarabok a gombkötéshez, piszléder (színes irha) a pillangókhoz és cirom (szirony) szalagok a cirmozáshoz foglaltak még helyet az asztalon, illetve a fiókokban. A sarokban állt a röf, vagy a mértékfa. Ezek a mértékfák különböző hosszúak. Az úgynevezett subafák a leghoszszabbak. Vannak nyolcrőfösek. Legtöbb szűcs azonban ennél kisebb méretű fát használt. Vannak félölesek, vagyis öt rőfösek. Egy rőf négy fertály, egy fertály nyolc col. Egy fertály kb. 19 cm. E mellett fel volt tüntetve a mértékfán a sukk is. Egy sukk kb. 31,5 cm. Igen sok szűcs sukkal mért. A szabóasztalon volt még a cángli, ez egy lapos fogó, amellyel a fodros, kinyúlt bőr széleit egyenlőre húzgálták. A műhely mellett volt még a helye a tőkének és a fakalapácsnak. A tőkén kicsipkézték, cifrázták a piszlédereket pillangónak, cifrázták a dohányzacskó sallangokat és almázták az irhaszéleket. A fiókban, vagy külön szerszámtartó táblán voltak a különböző mintájú csipkézővasak és árak a varráshoz, cirmozáshoz. A nagyobb szerszámokat, amelyeket a kamrával kapcsolatban már felsoroltam, a bőr megmunkálásával kapcsolatban mutatom be. A bőr beszerzése A múlt század második felében a szűcsök messze eljártak bőrért, mert a helybeli vágások nem elégítették ki a szükségletet. Ketten, hárman összeálltak, fuvarost fogadtak és Gyuláról, Aradról hordták a bőröket. 100—150 darabot vettek egy-egy alkalommal fejenként. A jó hasi bőrök 25—30 fillérbe kerültek darabonként. A századfordulón már nem kellett a bőr után jönni-menni, a szarvasi kereskedőknél is bőven volt. Hoztak a vásárokra is. Pesten is lehetett kapni. De sokat felvettek a helybeli gazdáktól is. Erdélyből a vásárra 1000 birkát is felhajtott egy-egy jobbmódú román. A gazdák tízével, húszával vették. Kellett a lakodalmakra, meg a különböző alkalmatosságokra. Ilyenkor csak beszóltak a szűcshöz: mester, van bőr, vegye meg. De