Marik Dénes: Gyula mezőgazdasági fejlődése (1945-1960) (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 12. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
Bevezetés
BEVEZETÉS A felszabadulás előtt Gyula volt a Tiszántúl délkeleti vidékének társadalmi és gazdasági fejlődésben legelmaradottabb városa. Gyula egész határa a környező községek nagybirtokainak halálosan fojtogató gyűrűjébe szorult. A város közepén hatalmas ősparkkal körülvett barokk kastélyában feudális elzártságban terpeszkedett az Almásy család, gazdasági és politikai hatalmával árnyékot vetve a város egész életére. Gyula lakosságának zöme a nagybirtokok szorításába zártan félfeudális gazdasági és társadalmi nyomás alatt vergődött. A városnak nem volt jelentős ipari munkássága, csak agrárproletáriátusa jelentett kom,oly társadalmi feszítő erőt. Iparosai és kiskereskedői megfélemlítetten szolgálták a város uralkodó rétegét. A parasztság nagy tömegei szinte mozdulatlanok voltak. A szélesebb rétegek vezetésére teljesen alkalmatlan nagy számú hivatalnok értelmiség politikai hatalmát megtudta őrizni, de a szellemi hatalom már teljesen kicsúszott a kezéből. A város egész társadalmi, gazdasági, szellemi élete halálosan dermedt, sötéten reménytelen volt. Még sem véletlen, hogy ebben a reménytelen helyzetben sínylődő város a felszabadulás tizenöt éve alatt olyan társadalmi és gazdasági fejlődésen ment keresztül, hogy 1959 december végén a Körösvidék első termelőszövetkezeti városa lett. A fejlődés csírái már a város felszabadulása napjaiban meg voltak. A város gazdasági és társadalmi továbbfejlődése törvényszerű volt. Gyulát a második világháborút követő demokratikus földreform teljesen kiszabadította a félfeudális nagybirtok szorító gyűrűjéből, a proletárdiktatúra teljesen felszámolta a régi, szellemileg elkorcsosult és politikai hatalmát elvesztett hivatalnokrétegét és azok helyét teljesen új, a változások friss szellemétől telített értelmiség foglalta el. Leglényegesebb változás mégis a parasztságban következett be. A mezőgazdaság igen gyorsan pótolta háborús veszteségeit és 1949-re gazdaságilag teljesen megerősödött.Az aránylag kevés számú földjuttatásban részesült új birtokosok is elérték a régi kisparasztok gazdasági színvonalát. A változás legszámottevőbb jellemzője mégis az volt, hogy 1950-re a város korábbi nagyszámú agrárproletáriátusa és félagrárproletáriátusa nagy részében felszívódott más foglalkozási