Marik Dénes: Gyula mezőgazdasági fejlődése (1945-1960) (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 12. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
8. A fejlődés távlatai
A FEJLŐDÉS TÁVLATAI A felszabadulást követő tizenöt év lényeges eltolódásokat okozott Gyula városias kialakítását meghatározó tényezőiben. Gyulának azelőtt sem volt jól fejlett ipara, városi jelleget biztosító ipari népessége. Közvetlenül a felszabadulás előtt városias jellegét főleg igazgatási, egészségügyi, oktatási funkciói és katonai szerepe tartotta fenn. Röviddel a felszabadulást követően a város igazgatási szerepe, a megyei intézmények elvitelével, — lényegesen csökkent, katonai szerepe teljesen megszűnt. A város szunnyadó energiáit igazolja, hogy ennek ellenére Gyula fejlődése nem torpant meg, ellenkezőleg, az utolsó években gazdasági és társadalmi élete erőteljes lendületbe jött. Az ipari főfunkció lényeges növekedése nélkül ez a fejlődés főleg a mezőgazdaság belterjes ágának, a primőrkertészetnek elterjedésével magyarázható. Gyula példája is bizonyítja, hogy a mezőgazdaság belterjes ágai feltétlenül pótolhatják az egyéb városi funkciókat. Gyula példája is megerősíti, hogy az iparivá átalakuló mezőgazdaság ugyanúgy pótolhatja az igazgatási funkció városias szerepét, mint a fejlett ipari tevékenység. Gyula legutóbbi fejlődése kétségtelenül bizonyítja, hogy a kertészkedés számos ága: különösen a primőrtermesztés hova-tovább teljesen ipari jellegűvé válik, különösen, ha kialakul a termesztés folyamatossága, jobban érvényesül a modern munkaszervezés és technológia. A primőr- és egyéb kertészeti termékek kezelése, feldolgozása, szállítása, csomagolása, tartósítása egyre inkább az iparihoz hasonlóvá vált mezőgazdaság tevékenységi köréhez számít. Éppen ezért Gyula városias fejlődése a jövőben még szorosabb kapcsolatba fog kerülni a város mezőgazdasági fellendülésével. Észrevehetővé válik, hogy a város mezőgazdaságának belterjes fejlődése a termelőszövetkezetek megalakításával csak az első szakaszába lépett, a fejlődést meghatározó lényeges szakaszok még csak ezután következnek. Ami eddig a primőrtermelés és az öntözéses kertészkedés területén eredményként megállapítható, az teljesen spontánul keletkezett és nagyrészben néhány száz ügyes és szorgalmas kertészcsalád eredményes munkáját dicséri. A primőrtermesztésben eddig teljesen hiányzott a központilag irányított szervezés, az egységes irányítás, a fejlődés eddigi szakaszában a primőrtermesztés sok apró egyéni üzem szétágazó, nem összehangolt tevékenysége volt. Csak a nagyüzemi kertészetek biztosítják annak állandó lehetőségét, hogy nagy tömegben, standard minőségben, változatosan és a lehető leg-
