Marik Dénes: Gyula mezőgazdasági fejlődése (1945-1960) (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 12. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

7. Primőrtermesztés és öntözés

Néhány évvel ezelőtt két-három gyulai primőrtermelő család Budapest közvetlen környékére költözött és ott állította fel a Gyulán jól bevált primőrkertészetét, hogy a nagy kiadást jelentő szállítási költségeket megtakarítsák és versenyképesebbek legyenek a budapesti piacon. Ezek a termelők azonban néhány év tapasztalataiból azt a megállapítást szűrték le, hogy termeivényeiket állandóan nyolc-tíz nappal később vihették a budapesti piacokra, mint korábban Gyuláról felszállíthatták. Holott a primőrtermesztésnél az árak szempontjából nyolc-tíz napnak rendkívüli jelentősége van, mert a primőráruk kedvező ára éppen az első héten érvényesül legjobban és a magas ár a nagyobb tömegű primőráruk piacra kerülésével napról-napra csökken. Az a vidék ér el nagyobb nyereséget a primőráuk piacán, amely az első két hétben a legelsők között tudja a téli piros retket, a friss fejes salátát, később az uborkát, zöldpaprikát, korai paradicsomot nagy tömeggekben a piacra vinni. A gyulai primőrtermesztés éppen ezért áll még nagy jövő előtt, mert a város környékének meg vannak a természeti adottságai arra, hogy a primőrtermesztők versengésében az elsők között szerepeljen. A primőrkertészek előőrse Gyulán az első világháborút megelőzően három-négy bolgárkertész család volt, akik még egész kis területen űzték melegágyaik segítségével a hazájukban elterjedt bolgárrendszerű kertészetet. A város lakossága ezektől a bolgároktól tanulta el a melegágyak kezelését, a palántázást, a trágyakészítést. A második világháborút követő néhány évben még volt a városban néhány bolgár származású kertész, de ezek is a felszabadulást követően viszszatértek hazájukba. A város területén azonban a primőrkertészet egyre jobban terjedt. 1935-ben már 68 gazdaság 146 kat. hold területen folytatott melegházi kertészkedést, amelyek között akkor még csak a városi házigazdaság galbácskerti öntözéses telepe és a városi kertészet központi telepe volt nagyobb arányú. 1958-ban már 280 gazdaság 540 kat. holdon kb. 50.000 üvegtábla felhasználásával termelt zöldségárut és foglalkozott a jó] jövedelmező primőrtermesztéssel. Nemcsak a város közeli külső területén, hanem magában a város kertjeiben is csillogtak a sokezer üvegtábla fényei. A városból teherautók és külön e célra beállított vasúti hűtőkocsik szállították el a primőráruk tömegét. 1958—1959-ben már Gyula az ország egyik legnagyobb zöldségtermelő és külföldön is ismert primőrtermesztő helye lett. Az első világháború előtt és különösen a világháborút követő években Gyula azon városok közé tartozott, ahol a fejlődés megrekedt, az élet halódó volt. Mezőgazdasági termelésében is hiányzott a fejlődést előrelendítő dinamika. Abban az időben szó sem volt még a táji adottságok nagyobb mértékű kihasználásáról, pedig már Kecskemét, Nagykőrös, Makó és más magyar városok példája is bizonyí-