Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
mékékért szabadon at lehetet járni Romániába. 1945 tavaszára a földterület 68%-át művelték meg s dacára a jó termésnek, a gazdasági nehézségek Kötegyánban is fokozódtak. A gazdasági helyzet további romlását elsősorban a spekuláció okozta. Igen nehéz körülmények között indult meg a faluban a demokratikus átalakulás. Elsőnek a Magyar Kommunista Párt alakult meg, majd kevéssel utána az 1913ban alakult Kisgazda és Földműves Népkör átalakulásával a Kisgazda Párt. A pártok működése elmélyítette a demokratizmust és alkalmassá tette a kötegyániakat demokratikus célkitűzések megvalósítására. Igen nagy jelentőségű volt a falu életében a földreform, amit nagy lelkesedés közben készített elő és hajtott végre a helyi Földigénylő Bizottság. Közel 1000 igénylő közt mintegy 3000 holdat osztottak ki. A juttatott földek általában elhanyagolt állapotban voltak, felszerelés nélkül megművelésük sok nehézséget okozott az újgazdáknak. A főleg az építőmunkát zavaró rémhírterjesztésben megnyilatkozó reakciós bajkeverés és a volt birtokosok támadásai ellen alakult meg itt is a DÉFOSZ helyi szervezete, mely eredményes munkát végzett nemcsak az érdekvédelem, hanem a politikai felvilágosítás terén is. Már ekkor látszott, hogy a földreform a birtokviszonyokat egészségtelen irányba tolta el, mert az életképtelen törpe és kisbirtokosok számát növelte. Ennek felismerése hozta meg öt év múlva gyümölcsét Kötegyánban is a termelőszövetkezeti mozgalom megindulásakor. A demokrácia Kötegyánban a rövid idő alat is sokat alkotott. Nemcsak a nagybirtokrendszert döntötte meg, hanem megszüntette a műveltségi monopóliumokat is. Ezt legjobban egy összehasonlító adat fényében mérhetjük le igazán. Az 1940—41. tanévben a faluban két rendes (Paál Gyula és Nagy Ferenc) és két helyettes tanító (Ács Imre és Marcsó Ida) működött. A hat osztályban a tanulók száma mindössze 141 volt. Ezzel szemben 1956-ban kilenc tanerő, nyolc osztályban 280 tanulót tanított. Még szembetűnőbb a változás, ha a középiskolások között teszünk összehasonlítást. 1940—41-ben 8 polgári iskolás mellett 3 más középiskolai tanuló volt a faluban, azaz összesen II 68 , 1956-ban viszont 27 középiskolás, sőt 2 főiskolai (egyetemi) hallgató is volt Kötegyánban. Ha ehez még azt is hozzávesszük, hogy az 1940—41-ben említett 11 középiskolás szinte kizárólag az akkori falu vezetőinek, vagyonosainak gyermeke volt, akkor a változás nem lehet nem szembetűnő. Ez a változás nemcsak szembetűnő, hanem forradalmi. Az, hogy Kötegyánban és nyilvánvalóan minden más községben is ilyen változás következhetett be az iskoláztatás területén, az a demokratikus átalakuláson túlmenő szocialista fejlődést feltételez. Ez az átalakulás mindenekelőtt kiemelte Kötegyánt eddigi elszigeteltségéből s lehetőséget adott a sokoldalú fejlődéshez.
