Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

felszín. Kerekalakú, lesározott tűzhelyek ezek, 125, illetőleg 55 cm átmérővel. A tűzhely nyugati részét nem bontottuk ki, mert kívül esett a szelvényen. Elég megbolygatott állapotban maradt meg laza, sártapasz rögökkel, helyenként sározással. Sokáig használatban lehetett, amire a 15 cm vastag átégés utal. Közelében feküdt egy edénycsomó, amelyben nagyméretű lapos, ovális tál a legjelentősebb (II. 14.), továbbá össze nem állítható, nagyméretű díszített tálból származó cserepek. A tűzhelyhez tartozó objektum pontos határát a földeihordás miatt nem lehetett már meghatározni, valószínű, hogy nagyobb méretű, kissé beásott gödörlakás volt, amelyben a két tűzhelyet egy időben használták. Bronzkori tűzhelyet tártunk fel a 3. szelvényben. Nagysága 90x63 cm volt. Alapja a mai felszíntől 102 cm-re feküdt. Több adatot nyújtott az 5. szelvény, amelynek nagysága 475x275 cm volt (3. kép). A felső rétegben XV. századi kemencealapok jelentkeztek (1—2. tűzhely). Az alsó rétegben bronzkori lakógödör feküdt, amelynek keleti részébe kelta sírgödröt vágtak elhalt társuk eltemetésére. A lakógödör ovális alakú volt, teknőszerű aljjal. A mai felszín alatt 150 cm-re feküdt. A gödörlakás tengelyhoszúsága 360 cm lehetett, szélessége 170—190 között ingadozott, de a középen lévő összeszűkülésnél szélessége az 1 m-t alig érte el. A gödör formája alapján