Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

« Jakó id. m. 260, 261., 309. és 329. " Márki id. m. I. 356. M Márki id. m. id. h. " 1484-ben Kötegyáni Köte János elzálogosítja Dóczy Imrének azokat a Zaránd megyei birtokokat, amiket Keczer Imrétől bírt zálogba. 1552-ben a kihalt Esztári család egy tagja, Esztári Farkas özvegye birtokos Kötegyánban. 1553-ban itteni birtokosként említik Kötegyáni Szöcs Jánost. 1559-ben í. Ferdinánd részbirtokot adományoz Gyulai Gál András fiainak. 1561-ben már a Sarkady család birtokolja. 1562ben pedig Kötegyánban is ad Miksa Cseffy Balázsnak, Vizessy Farkasnak és Petróniának részbirtokot. Vö.: Pesty id. m. 125. 28 Literati László királyi dicator írja össze a községet. Ekkor 32 Vi portája van, Sarkad ugyanekkor 51, Méhkerék pedig 3 portával rendelkezik. Vö.: Borovszky Samu: Bihar vármegye és Nagyvárad. Bp. év n. 501. 27 Márki Sándor: Dózsa György. Bp. 1913. 358—35B. 28 Lampe—Ember Pál: História Ecclesiae Reformatae in Hungária et Transsylvania. Utrecht, 1728. 635. Vö.: Barcsa János: A tiszántúli ev. ref. egyházkerület történelme. Debrecen, 1906. 182. 29 Haan Lajos—Zsilinszky Mihály: Békés megyei Oklevéltár. Bp. 1877. 191. — Vö.: Márki Sándor: Sarkad története. Bp. 1877. 43. és Borovszky Samu id. m. 497. 30 1664 július 13-án Bihari Györgyöt, 1666. július 4-én pedig Szokolyai Jánost ordinálják Kötegyánba. Vö.: Lampe—Ember és Barcsa id. m. id. h. 81 Mezősi Károly: Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében (1692.). Bp. 1943. 175. 32 Mezősi id. m. id. h. 33 Jakó id. m. 204. és 362. Vö.: Moor Elemér: Eltűnt falvak az Alföldön. Alföldi Tudományos Gyűjtemény II. 1946—1947. Szeged, 1948. 124., 126. 34 Ghol Ödön: A nagyváradi püspökség egyházi emlékeinek statisztikája. Archeológiai Értesítő. 1897. (XVII. köt.) 374. 88 Forster Gyula (szerk.) : Magyarország műemlékei. II. Bp. 1906. 221. 38 Lásd a 8. jegyzetet. 31 Kovachich Márton György: Formulae solennes styli in cancellaria. Pest, 1799. 69. 38 Karácsonyi János: Békés vármegye története. Gyula. 1896. II. 274. — A három Remetét eléggé ismeri az irodalom, de összetéveszti őket. Remeteháza Gyula határában, a Fekete-Körös mellett állt (Karácsonyt id. m. id. h.). Jakó Zsigmond ezt jelzi idézett munkájához mellékelt térképén, bár az Adattárban Köteremete adatait ismerteti (Jakó id. m. 329.). Magyarremete (Remetea) távol van ettől a helytől. Történetét legbeszédesebben Gycrffy István foglalta össze (A feketekörös-völgyi magyarság települése, id. m. 336—339.). Mezősi Károly Köteremete adatait, mint Magyarremetéét ismert 2ti, Magyarremetét Sarkad, Szalonta szomszédságában lévőnek véve (id. m. id. h.). 39 O. L. Urb. et Conser. 39/19. 1713. 40 Borovszky id. m. 612 41 Ez a tisztilak a század elején Fazekas Jánosé volt. Vö.: Borovszky id. m. 107. 42 Maday Pál: Az 1735. évi békésszentandrási parasztfelkelés. Békéscsaba, 1957. 15. és 32. 43 »Ujj Templom és Torony fel épült 1801 esztendőben égetett téglából«. A »Köte—Gyáni Reformata Ekklésiának laistroma, melyben meg kereszteletetett kis gyermekeknek, a' házasságra állottak és meghalálozott, közönséges helyen penitencziát tartott, ekklesia vagy parochia számára testamentum szerint vagy kegyes indulatból hagyatott jószágoknak és személyeknek neveik fel jegyeztettek Polgár János lelki tanító által 1765-dik Esztendőnek Szentgyörgy havának 4-dik napjától fogva-K-című anyakönyv 3. — Vö.: Borovszky id. m. 107. Ezt az 1801-ben épült temp-