Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

JEGYZETEK 1 Györfjy István: A feketekörös-völgyi magyarság települése. Magyar nép, magyar föld. Bp. 1942. 280—281. és Fodor Ferenc: Az elnemsodort falu. Bp. 1942. több helye. — A Gyepes erek részletes Ismertetését lásd: Hunfalvy János: A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. III. Pest, 1865. 394—395. 2 Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. Bp. 1940. 213—215. 3 Jakó id. m. 24—25 és Mclich János: A honfoglaláskori Magyarország. Bp. 1929. több helye. I A perszövegeket a Karácsonyi János és Borovszky Sámuel által kiadott szövegkritikai kiadás (Regeslrum Varadiense examinum ferri candentis Ordine Chronologico Digestum . . . Bp. 1903.) fordításában közöljük. A zárójelbe tett névformák Kandra Kabos fordításai (A váradi regestrum. Bp. 1898.). 40. szám KB. 169., K. 272. szám 397. — A bilotus (biloti regales) az Árpád-korban működő királyi bírók elnevezése. A pristaldus pedig bírósági ítélet végrehajtó, aki a mai ügyvédi gyakorlathoz hasonló szereppel is bírt. 5 KB. 97. szám, 187—189. K. 323. szám 442—447. — Ez a szöveg a hérom Gyán lakosainak különféle társadalmi állását szépen mutatja. A szövegben perdöntő esküről van szó. 6 KB. 142. szám, 204. K. 195. szám 314—315. A szövegben tüzesvaspróbáról van szó. 7 KB. 161. szám, 210—211. K. 241. szám 360—363. Ez a perszöveg a Vizesgyánt lakó várnépekről szól ugyan, de általános és Kötegyán története szempontjából is érdekkel bíró társadalmi kérdései miatt közöljük. 8 KB. 361. szám, 292. K. 350. szám, 474—477. — A perszöveg Kötegyánt Szabadgyán néven említi. A dusnokok vagy halotti torlók (dusnikok) olyan szolgák, akiket az örökhagyó még életében felszabadított vagy valamely javadalommal valamilyen egyházi intézménynek ajándékozott azért, hogy halála után évenként, a kikötött napokon a meghatározott módon tort tartsanak, misét szolágltassanak, megemlékezzenek. Az elnevezés szláv eredetű. Azt bizonyítja, hogy őseinknek egy, a keresztyénség felvétele idejében szlávoktól átvett szokásával van dolgunk. ' Jakó id. m. 251. ío Fejér Georgius: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis (Buda, 1829—1844) V. 3. 259. alapján idézi Bunyitay Vince: A váradi püspökség története. III. Nagyvárad, 1884. 366. II Karácsonyi János: Gyán. Magyar Nyelv, 1923. 27., Németh: Les colonies françaises de Hongrie. Études Françaises. No. 15. Szeged, 1936. 45. Vö.: Jakó id. m. 250—251. 12 Pesthy Frigyes: Magyarország helynevei. I. Bp. 1888. 124. 13 Hóman Bálint—Szekfű Gyula: Magyar történet. I. 258. u Bunyitay id. m. 415—416. 15 Bunyitay id. m. 416—417. 16 Bunyitay id. m. 456—457. — Pesty id. m. id. h. " Rogerius: Carmen miserabile. XXXIV. fejezet. 18 A sziget meghatározást többen is megpróbálták. Karácsonyi János Gyulával azonosította a helyet. A kérdésre megnyugtató választ Pauler Gyula adott (A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. Bp. 1893.). Szerinte Zaránd és Gyula között volt a sziget a Fehér-Körös mocsarai között (II. 135., 217. és 663.). Vö.: Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város története. Arad, 1892. 99—105. « Zichy Codex I. 89. 20 Zichy Codex I. 253. 21 Pesty id. m. id. h.