Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

A Tanácsköztársaság bukása után visszaállt régi rendben nehéz körülmények között élt Kötegyán. A békekötés után Kötegyán határfaluvá vált, határának egy része (400 hold) Romániához került. Vasútja is nagyban vesztett jelentőségéből, hiszen a Tenke-Vaskó, illetőleg Várad felé menő vonalait levágták. A falu élete minden vonalon megbénult; lakossága nem szaporodott, nagy volt az elvándorlás. A termelés hagyományos módon folyt tovább. A Beliczey család kihasználva a háborút követő nehéz gazdasági körülményeket, majd pedig a gazdasági válságot, birtokát jelentősen növelte. A mezőgazdáság kapitalizálódása nagy eltolódást hozott a birtokviszonyokba. Aránylag rövid idő alatt lehetetlen birtokviszonyok alakultak ki. 1935-ben 749 birtokot tartottak nyilván Kötegyánban s bár ezekből csak kettő volt kimondottan nagybirtok, a birtokmegoszlás mégis tarthatatlan volt, mert igen sok volt az életképtelen törpe- és kisbirtok. Az egy hold nagyságig terjedő birtokok száma 214, az 1—5 hold közöttieké 344, az 5—50 holdig terjedőké 177, az 50—100 holdas pedig 12 volt. Ezek a birtokkörülmények magyarázzák azt a pangást, ami minden vonatkozásban érezhető volt a községben, ami miatt a lélekszám alig emelkedett, minden komolyabb építkezés, fejlődés megállt. A két háború közti időszak egyetlen említésre méltó alkotása az utak rendbeszedése volt. Makadám-rendszerrel átépítették az Országhatár—gyulai utat a községbe való bekötő úttal és a méhkeréki úttal együtt. 1941-ben rövid időre ismét lélegzethez jutott a község. De ez a lélegzetvétel egyáltalán nem jelentett semmit, mert gazdasági életünk ekkor már teljes mértékben a német hadigazdálkodást szolgálta. A második világháború hadicselekményei elkerülték ugyan Kötegyánt, de hazánk kirablása, a közszellem megfertőzése itt is tönkre tette az életet. Minden fejlődés megállt, a legszükségesebbekre sem futotta és a nyomor lépten-nyomon felütötte a fejét. A község tele volt félelemmel és aggodalommal; a háború végét érthetően nagy örömmel várta és üdvözölte. A MA KÖTEGYÁNJA Kötegyán 1944. október 6-án szabadult fel. A felszabadulás nyomán hamarosan bontogatni kezdte szárnyait az új élet a faluban. A legfontosabb teendő a betakarítás elvégzése és a következő gazdasági év minél jobb előkészítése volt. Már november közepén működni kezdett a helyi közigazgatás és irányította a falut az itthonmaradt hivatalnokokkal. A gazdasági nehézségek leküzdésében igen nagy szerepe volt a vasút közvetítő tevékenysége mellett annak a körülménynek, hogy 1945 közepéig nem zárták le a határt s sóért és különféle ter-