Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
Biró János, Nemes András, Szabó János, Tóth András, Gaál Imre, Gellén Mihály, Nagy Márton, Boné János, Fábián Péter, Éllek Márton. Zsellérek : Farkas Mihály, Szálai Ferenc, Pap Pvíihály, Orbán János, Gellén László, Deák János, Pap Mátyás, Farkas Pál. Az összeírásban a felsorolt 32 jobbágyon és a 8 zselléren kívül szerepel még a 32 jobbágy 13 fia, azaz összesen 53 személy, valamint 47 ökör, 25 tehén, 24 kecske és 57 sertés. Az összeírás feltünteti az egész (21) és a fél (3) telkek számát is 39 . Remete falunak Köteremetévé, illetőleg Kötegyánná való átalakulását egy tárgyi emlék is bizonyítja. A kötegyáni református egyháznak ma is birtokában lévő egyik ezüst poharán ez a felirat áll: »1726. Köte Remetei Ecclesia számára való ez pohár: Gál Imre Űr Bíróságában és Puskás István Ür Tiszt Tartóságában^. Ez a folyamat nem kivételes eset. A XVIII. század már ugyan nem annyira a falvak összeköltözésének ideje, mint inkább a XVII. század, de azért még előfordult. A XVIII. század a nagy belső vándorlás ideje volt. Ahogy a közölt összeírás is mondja, a község minden lakosa jövevény. Ez természetesen túlzás. A nevek folyamatosságán kívül az általános helyzet is azt bizonyítja, hogy az elpusztult falvak lakóinak egy része a közelben húzta meg magát és alig várta, hogy falujába visszatérhessen. Valószínűleg így volt ez Remete esetében is. A közölt összeírás igen sok szempontból fontos, sok vonatkozásban értékes felvilágosításokat nyújt községünk új életének elejéről. A község a Gyepes partján áll — mondja az összeírás. Ez is kétségtelenné teszi, hogy a mai Kötegyán helyén állt Remetéről van szó. Elmondja azt is, hogy Remete birtoka az egykori Kötegyán határa is. Említi a falu malmát is, ami bizonyára azonos a régebbi malommal,, a halászatot, a makkoltatást, s azt, hogy földet csak a saját szükségletükre müveinek. Az összeírás feltünteti a község vagyoni állapotát és a lakosok társadalmi viszonyait is. A feltűnő kis állatállomány mellett a falu szegénységét bizonyítja az is, hogy 32 telkes jobbágy mellett 8 zsellért is összeírnak. A lakosok nem földhöz kötöttek, a közterhek tisztázása után szabadon távozhatnak. Az adójuk elég kevés és taxarendszerű. Ez az újratelepült, bizonytalan lakosú falvaknak kijáró általános kedvezmény tekintettel a falu szegénységére is. Az összeírásból is kiolvasható körülmények miatt községünk története hosszú ideig eseménytelen. A XVII. század legvégén ezen a tájon szervezkedő bújdosómozgalomban bizonyára érdekelt Kötegyán is, de alig tudunk róla valamit. A II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharcban pedig még nem vehetett részt. A mocsarakon, erdőkben bujkáló lakosság Sarkadra húzódott, vagy távolabbi helyeken keresett menedéket az Arad környéki rácok elől.
