Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
getbe, melyet az agyai, vajdai, giráldi és más körül fekvő falvakból való emberek erősen előkészítettek a tatárok ellen... odaérkeztek a tatárok s körülvették a szigetet s mivel azt a látszatot keltették, hogy a folyó felől akarják megostromolni, a sziget népe rászedette magát és annak az oldalnak védelmére fordult. A tatárok pedig megrohanták a másik oldalon az őrségtől megfosztott kapukat, azokat elfoglalták s betörtek a szigetbe, a nélkül, hogy akadt volna a mieink közül valaki, aki rajok nyilazett vagy lovon, vagy gyalog ellenök indult volna ... s mikor elhurcolták onnan a zsákmányt, ott maradtak a férfiaknak és asszonyoknak ruháktól megfosztott hullái, némelyek darabokra vágva, némelyek épen« 17 . Pauler szerint a kérdéses sziget a Fehér-Körös mocsarai között Nadab közelében Zaránd és Gyula között volt. »A zsárazfolddel keskeny földnyelv kötötte össze s ez sáncokkal, tornyokkal volt megerősítve^ 18 . Szinte bizonyos, hogy községünk lakossága is ott volt a szigeten és osztozott egyrészt a szigetre menekültek, másrészt a környék lakosainak sorsában. A tatárjárás pusztításai tüntették el a vallon telepesek utolsó nyomait is. Az újraéledt község már vitathatatlanul színmagyar és az is mindmáig. A tatár pusztítás után gyors ütemben fejlődött ki a feudális társadalom. Ebben a fejlődési folyamatban Kötegyán lakosainak zörne is jobbággyá vált, a község jobbágyfaluvá lett. Kötegyánban és Mezőgyánban — amint már említettük — több család megtudta őrizni gazdasági és személyi függetlenségét és a nemesek rendjébe került, jóllehet csak egy-két jobbágya volt. Községünknek ezen kisnemes családjai közül a XV. század folyamán a Köte-család nagyobb jelentőségre tett szert. 1298-ban a család egyik őse, Kute még jobbágyként szerepel 19 . 1324-ből Kute fiait, Simont és Mihályt ismerjük 20 . Régi, talán a Becse—Gergely nemzetségből származó család volt ez; községünk és a szomszédos Tárcsa volt ősi fészkük. A XV. század elején már a környék más helyiségeiben is volt birtokuk. 1484-ben például Kewthe János de Kewthegyan az általa Keczer Imrétől zálogban bírt Zaránd megyei birtokokat továbbzálogosította Dóczy Imrének 2 '. A család egyes tagjai igen ügyesen gazdálkodtak és így jelentékeny vagyonra tettek szert. Kötegyán nagy része mellett Alsó- és Felsőhodoson, Nagyhomorogban, Olyban és a szomszédos Remetén is voltak részbirtokaik 22 . A Köte család olyan jelentős volt községünk középkori életében, hogy a XV. századtól kezdődően egyre kizárólagosabbá vált községünk Kötegyánként való említése, sőt nemcsak falunkat, a család ősi fészkét nevezték el róluk, hanem azoknak a szomszédos falvaknak egyrészét is, amelyekben birtokaik voltak (mint például Kötetarcsát). A család legkiválóbb tagjai közé tartozott Gyáni Kethe Miklós, aki a XIV. és a XV. század fordulóján élt. Ő volt a család nagy vagyonának megalapozója s községünk neve is valószínűleg tőle szárai
