Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

»varnepek« laktak, már a tatárjárás előtt a váradi káptalan birtokába került

9

. A község keletkezésére a neve nyújt felvilágosítást. Amint láthattuk, a legkorábbi említések is már Gyánnak mondják. Régi vélekedés, hogy a Gyán személynév volt, amely a községre is átment

10

. A falu nevének vizsgálata bebizonyította, amit a perszövegek alapján társadalmi vonatkozásban már láttunk, hogy tudniillik a három Gyán közös eredetű, összetartozó település. A Gyán név kutatói történelmi és nyelvészeti körülményeket összevetve arra a megállapításra jutottak, hogy a Gyán szó a János keresztnév vallon (francia) alakjából (Jean — Geanin — Geyan — Gyan — Gyán) származik

11

. Községünk neve az 1332—1337. évi pápai tizedjegyzékekben még Jan alakban fordul elő

12

. A név és ms. gyarázata után ítélve valószínű, hogy a három falut azok a vallonok létesítették, akiket Leodvin belga (vallon) származású váradi püspök telepített

13

. Bunyitay Vince azt mondja, hogy Kötegyán községi egyházáról nincsen említés, holott a közölt utolsó perszöveg világosan beszél a szabadgyáni, tehát a későbbi kötegyáni Szent András egyházról. Bunyitay inkább azt a kéttornyos egyházat említi, amely a falu közelében állott. Ez az egyház volt a híres Pétermonostora

171

. Helye nem biztos, Bunyitay is több lehetőséget sorol föl, de legvalószínűbbnek a Sarkad—Kötegyán közti Leel—össi és Prépost—Össi puszták, középkori falvak közelébe helyezi helyét. Egy 1778-ból származó jelentés alapján pedig a Prépost—Össi közelében. Kötegyánhoz közel, még akkor is látható ikertornyos egyház romjaival azonosítja

15

. Mindenesetre az 1332—1337. évi pápai tizedjegyzékekben Kötegyán templomos helyként szerepel s nemcsak lelkészének nevét ismerjük (Pál) ezekből az írásokból, hanem azt is, hogy évenként tizenhárom garast fizetett tizedként

lfi

. Ez az összeg elég jelentős és majd kétszer annyi volt, mint a feketegyarmati hímes egyház lelkészének adója. Ez ugyancsak arra mutat, hogy jómódú, gazdag helység volt, lelkészsége jól jövedelmezett. Magáról a község életéről ebben az időszakban keveset tudunk. A tatárok 1241-ben minden bizonnyal elpusztították és lakói közül csak azok maradtak meg, akik valahogy el tudtak bújni. Rogerius mester, váradi kanonok érdekesen írta le vidékünk pusztulását. Várad elfoglalása után »mi, akik az erdőkben, a gyepük között tartózkodtunk, éjnek idején futásnak eredtünk Tamáshida felé, mely a Körös folyó mentén fekvő német város. De a németek semmiképp sem engedték meg, hogy átmenjünk a hídon, sőt igen sokan kérték és követelték, hogy velük együtt védjük a jól megerősített várost, ami bizony nekünk nagyon is nem tetszett. És éppen ezért elmentünk egy szi-