Lakatos Attila – Péter László: Juhász Gyula és Gyula (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 10. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

len közös gondolata és érzése la imagyarsaggal«. Ilyen szemlelet természetesen nem érthet egyet Juhász Gyula értékelésével sem. »Eppen ezért — írja a lap ismeretlen cikkírója — még most nem ! tudjuk aláírni a tegnapi Ady-est kiváló előadójának, Juhász Gyulának azt a |megállapítását, hogy Ady bevonult a nemzet éa az ifjúság szívébe, mint a legmagyarabb lés legvallásosabb költő. Tíz esztendő nagyon kevés ilyen megállapításhoz. Várjunk egy keveset...«^ A műsor ismertetése során a tudósító még ezeket lírja: i»Tapssal és éljenzésscl fogadta az est közönsége Juhász Gyulát, a mostani költők egyik legkiválóbb alakját. Jellemzése, amit Ady költészetéről adott, nagyon érdekes volt, s elmélyedő tanulmányon alapul. Kortársa és barátja volt Juhász a (

tragikus isorsú Adynak, aki szerinte új eszmei tartalmat hozott a költészetbe, új és mégis ősidőkig visszanyúló ritmikus zengést honosított meg az irodalomban. A magyarság idemokráciájáért küzdő, lángoló költő, magyai és vallásos, aki ott él <rruár ia nemzet ifjúságának sziveben«. S még hozzátette: »Előadását nagyon (szíves és szeretetteljes tapsokkal ünnepelte hallgatósága*. Egyébként a tudósításból kiderül, hogy az esten elhangzott Juhász Gyula verse, a »Testamentom« is. A Bckésmcgyei Hírlap ugyanaznapi cikke

9 a (műsor ismertetése után először csak említést tesz a költőről: )»Juhász Gyula, az élő magyar költőgárda legnagyobb lírikusa, az ő közvetlen, lebilincselő modorában szabadelőadást tartott Ady Endréről*. Két bekezdéssel lejjebb tér vissza Juhász előadására: » Várakozásteli percek után Juhász Gyula lépett a |dobogóra, és elmondotta költői magaslatokon járó, klasszikusan tömör és Ady költészetének minden jellegzetességére kiterjeszkedő tanulmányát kortársáról, fegyvertársáról és költőtársáról, Ady Endréről. Juhász Gyula előadása ezúttal nélkülözte azt a tőle megszokott könnyedséget, amellyel annyi kellemes percet szerzett hallgatóinak. Mélyen szántó és szívekbe markoló volt minden részében, amint a félreértett és a sokszor megtagadott költő nagy akarását, fájdalmas vergődését és mindenkor, (mindenben, (még botlásaiban is színtiszta magyarságát és haza- és fajszeretetét (jellemezte. A költői szárnyalású, minden lelket lenyűgöző beszédnek szavait <mohón litták a szépségekre -szomjas fülek és percekig zúgott az elismerés tapsvihara, amikor Juhász Gyula felállt lés eltávozott a pódiumról*. A korabeli vidéki zsurnalisztika sajátos, kissé ipatétikus és az ellenforradalmi korszak terminológiájától is megfertőzött stílusa nem sokat árul el Juhász Gyula beszédének tényleges tartalmából, Ady-crtékeléséből. De hiszen Juhász számos cikkéből, verséből ismerjük Ady nagyságáról és jelentőségéről alkotott fölfogását, így tudjuk, hogy benne következetesen a magyarság és a haladás forradalmas poétáját ünnepelte. Előadásának sikere tehát egészen bizonyosan az igazi, a helyes Ady-kultu^zt erősítette Gyulán, az igazi Ady (megismerésének magvetője volt ebben 8 Ady-Est. A Gyulai Közművelődési (Egyesület emlékünnepe 1928. nov. 19. Békés, 1928. nov. 21. I 9 A Közművelődési Egyesület Ady-estje. 'Békésmegyei Hírlap, 1928. nov. 21.