Lakatos Attila – Péter László: Juhász Gyula és Gyula (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 10. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Valóban ünnepi est volt, de még külön és nagyon meg kell dicsérnem a gyulai közönséget, amely ennek az ünnepnek fényét emelte, melegét fokozta odaadó figyelmével, lelkesedésével. A csonkaország kultúrája győzni fog, ha minden magyar város olyan buzgalommal és szívvel, lélekkel ápolja a kultúra oltárán a szent tüzel, mint ahogy ezt Gyulán tapasztaltam. Oroszlány Gábor barátom fölkért, hogy én írjak referádát a gyulai Jókai-estről. Ha ez nem is egészen re terád a, inkább az őszinte 6s mély elragadtatás önkénj'teleu kifejezése, arról én nem tehetek. Magam a legszebb emlékeim közé soroztam be ezt a feledhetetlenül harmonikus, fölemelő és vigasztaló gyulai estélyi. Minden bizonnyal a szerkesztő, Oroszlány Gábor fűzte Juhász Gyula cikkéhez a következő megjegyzést: ; Ez a referáda bizony hiányos, mert 'a Jókai-est fénypontja: Juhász Gyula író és költő imádságos könyvbe való remek ódája, melyet a » szerző maga olvasott fel, kimaradt a 'mi felkérésünkre írott ^beszámolóból. De aki ismeri az író egy#iiségél, egyszerűségét és puritánságát,— ezt természetesnek fogja találni. Mi azonban Juhász Gyulát, az élő magyar költők seuiorjál meleg szívvel köszöntjük és köszönettel tartozunk neki, hogy felkeresett és megszeretett. Juhász Gyula cikkéből nem. az a legérdekesebb kielemezhető, hogy az est valóságos értékeit bizonyára jóval túlbecsülve, a vendég kötelező udvariasságán is túlmenően dicséri a gyulaiak produkcióját, sőt ,—• a költői vetélkedés látszatát is kerülve — még ifj. Wlassics Gyula nyilván gyöngécske alkalmi költeményét is, aminthogy nem szabad túlságos jelentőséget tulajdonítanunk a cikk néhány irredcnia jellegű utalásának sem. Az kétségtelen, hogy Juhász Gyulát is mélyen érintette a magyarlakta vidékek elcsatolását,, s a trianoni békediktátumban — mint sok más haladó elme is — ő is igazságtalanságot látott^ s ennek néhány versében hangot is adott. Am az ő tiltakozása nem azonosult a Horthy-rendszer hivatalos propagandájával: nem irányult más népek ellen, csupán a magyar történelem és kultúra emlékeit ápolta e versekben is. Ami Juhász Gyula e cikkéből elsősorban érdekes, az az, hogy ennek negatív bizonysága szerint a költő minden bizonnyal nem tudott őseinek, családja Kálló-ágának gyulai származásáról; ha ugyanis tudott volna, egészen bizonyosra vehetnénk, hogy cikkében megemlékezett volna róla. Az estről egyébként a Békésmegyei Hírlap ;

ápr. 2-i száma is megemlékezett. »Fenyesen sikerült a filharmonikus zenekar bemutatkozasa« c. cikke a költő szerepléséről ennyit írt: »Juhasz Gyula rokonszenves alakja tünt fel ezután a dobogón, aki erre az alkalomra írott, .gyönyörű költeményét olvasta fei.« Érdekes, hogy a tudósításokból nem tudjuk megállapítani, mi ivolt a címe Juhász Gyula versének. A centenárium alkalmából ugyanis a | költő ihárom — egymással különben bizonyos fokig összefüggő — ódát is írt, »Jokai«, »Enek Jókairól« és »Hodolat Jókainak* címmel. Nem tudjuk, ezek közül ;melyiket olvasta föl Gyulán. Érdekes epizódja még a gyulai (Jókai-estnek Feszty Masa és a költő találkozása is. Juhász Gyula ugyanis »Tájkép« című versét^ a kitűnő festó'nő egyik ké6 Először az Üj Idők 1921. dec. 7-i számában, ntajd a Délmagyarország 1923. okt. 11-i számában jelent meg.