Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
szerepet játszott. 2 *^ Tehát olyan időpontban, amikor közvetlen török veszélyről hazánk területén még nincs szó. A török mindinkább ,terjeszkedve, egyre északabbra tolta az ellenálló balkáni népeket. Hazánkat is ellepték a balkáni menekülői:. Ezek egyrésze hajdúként, azaz szabad katonaként pusztította a törököket. Az 1530—60 körüli időben a magyarországi hajdúság nagy része tényleg délszláv lehetett, a menekülőkből alakult, dje a század végére döntő többségében már ismét magyar lett, mert a török terjeszkedése hazánk területét is elérte és sok magyart tett földönfutóvá. Eleinte a délszláv és egyéb ibalkáni eredetű, valamint a magyar hajdúság nagy egyetértésben harcolt a közös ellenség, a török ellen. De soraik hamarosan megbomlottak. A délszlávok idők folyamán mindjobban ymeghasonlottak a magyarsággal és hazájuk visszaszerzését, saját létük biztosítását inkább a Habsburg-háztól remélték és a magyarság ellenében a Habsburg gyarmatosítás eszközeivé váltak. 21 Jelentőségük különben is csökkent, mert számuk állandóan fogyott. Sokan elpusztultak közülük az örökös harcokban, mások 20 Szabó István: A hajdúk 1514-ben. Századok 84. évf. (1950.) 178—198. p. — A magyarság korabeli körülményeire legjobb összefoglalás Szabó iIstván: A magyarság életrajza c. munkájában található. Budapest, év n. III. fejezet: A népiség |sai*sjai s a népi viszonyok a török korban (1526—1711). 82—121. p. — 'A kor viszonyainak eredményeként: »a külső Magyarországon, a török, Habsburg és erdélyi területek összeszögellésének viharsarkában íriáa- a XVI. század végén megkezdődött a szökött jobbágyok s más bizonytalan egzisztenciák, mint birtokukat vesztett kisnemesek, .délszláv, (román menekültek összeverődése. Itt, a sűrűn gazdát cserélő senkiföldjén, akárcsak az orosz steppe-szélen a Ikozákok, létrejött a félig rabló, félig zsoldoskatona »hajdu« népes társadalmai. Makkai László: Erdély története. Budapest, 1944. 238. p. Vö.: általános jellemzésként: Mód Aladár: 400 ( év küzdelem az ^ önálló Magyarországért c. munka első két fejezetét. 21 Dankó Imre: A hajdúnánási Testhalom... id. m., valamint: Juga Velimir: A magyarországi szerbek. Nemzetiségi Ismertető Könyvtár IV. Budapest, 1913, 16. p. és különösen Hornyik János: A rácok ellenforradalma 1703—1711. Századok, 1868. — A szerbek korabeli szereplése rendkívül sokrétű és megnyugtatóan mindmáig ífeltáraüan. »A szerbeket 1 (rácok) szívesen fogadták zsoldba mind az erdélyi fejedelmek, mind az auszüüai uralkodók, mert igen harciasok voltak; kizárólagos foglalkozásuk a harc volt. Békés időben valóságos rémei voltait szomszédságuknakt — írja róluk Ivic .Alexa. A magyarországi szerbek története 1629ig c. tanulmányában. Vjestnik kr. rhorv. — slav. — dalin. Zemaljskoga arkiva. XV, 1. 48— (69. p. 2. 90—104. p. Vö. : uö. : A szerbek története Magyarországon. Lctopis Matice Srpske 1908—10. Főleg ennek alapján készült az |első komoly hajdúkutató tanulmánya: Dudás Gyula: A magyarországi szerbek szereplésének története 1526—1711-ig. Régészeti- és Történeti Értesítő (Temesvár), 1885 és 1886. Vö. még: Radovics Jovan: Prilozi za istoriju srba u ungörskoj u XVI. XVII. i XVIII. veku. Letopis Matice Srprke 1909. 145 —382. p. és Hadrovics László: L'église nationale serbe aux XVIe et XVIIe siècles. Revue d' histoire Comparée Budapest, 1943. — A szerbek magyarországi szereplésének megítélésénél — ami különösen Jovan cár működésének a tárgyalásánál mutatkozik meg (lásd ^a. 34. jegyzetet) — sok elavult, történetietlen és tudománytalan vélekedés érvényesült, i Végeredményében a szerbek mozgalmait is a 'töröik elleni harc (és a feudális megkötöttségek elleni liüzdeleni szempontjából
