Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
superintcndensnek kellett megfizetnie. 198 Az 1692. évi összeírás mindkét falut lakatlannak mondja. 199 K. Nagy Sándor munkájában érdekes megjegyzést tesz. Érthetetlen, mondja, hogy a falu végi régi templomot miért nem használják s miért épitettek egy kisebbet, gyengébb kivitelűt.200 A magyarázatot valószínűleg abban találjuk, bogy K. Nagy látogatásakor Urögd »eihanyagolt kis román falu« volt, azaz már nem református jmagyar lakosság lakta, akiké a régi templom lehetett s ott állt régi idők beszédes emlékeként a falu végén. VEKERD A XIV. században keletkezhetett községről az első említést 1480-ból ismerjük. Nagymihályi ödönffy Andrásé volt, de a körösszegi Csáky uradalom is birt benne részjószágot. 2 0i Borovszky szerint ugyan már ' a Váradi Regestrum is említi, ami azonban nem valószínű.202 1552-ben 6 portáját írták össze s Buda Miklósnét tüntették fel birtokosául. Az 1626. évi erdélyi törvény Bocskai által telepített hajdúvárosnak mondja. Olasz Balázs hadnagyukról van említés, akit a falu védelmében a rácok öltek meg. 203 A község hajdú lakosai mindaddig használták a szomszédos Darvas község földjét, amïg a »a hajdúság meg nem szüntette te tl«. 204 1630-ban I. Rákóczi György a közben elnéptelenedett helységet a körösszegi szabadhajdúk kapitányának Végszendrei Rácz Thoholyavith Jánosnak és az alatta szolgáló rác hajdúknak adta. Fölmentette őket minden adó és közteher alól, katonai szolgálatra kötelezte őket.205 Az új telep gyors fejlődésnek indult s Vckerdet 1642-ben Rácz László hadnagyságában már oppidumnak nevezik.206 A török hamarosan behódoltatta a falut. A lakosság belátta, hogy eredményesebben ellent tud állni a sokfelől jövő zaklatásnak, ha maga közé fogad másokat. Ilyen meggondolások alapján fogadták maguk közé a vekerdi rác hajdúk az Erdélyi János, Olasz Balázs, és Szűcs Mihály vezetése alatt álló harminc magyar hajdút.207 A vekerdi rácok a betelepülő magyar hajdúkat mindenben részeltették, de kikötötték, hogy vallásaik szabad gyakorlatában egymást nem háborgatják, hogy minden esztendőben egy magyar és egy rác hadnagyot választanak, hogy az esküdtek fele 198 Barcsa János: A tiszántúli... id. m. 246. p. 199 Mezősi Károly id. ni. 351. és 356. p. 200 K. Nagy Sándor id. m;. I. IIS. p. — Vö.: Forster id. in. 225. hasáb 20 1 Jakó Zsigmond id. m. 386. p. 202 Borovszky Samu id. m. 163. p. 2 03 O'sváth Pál id. m. 012. p. 204 o'sváth Pál id. m. 326. p. 20ö Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások id. m. 35. p. 206 Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások id. m. 38. p. 20 7 Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások id. m. 36. p.
