Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

jobbágyságához. Ebben a levélben a felkelésükhöz csatlakozó jobbágyságnak a hajdúi szabadsághoz hasonló szabadságot ígértek.48 A mozgalom nagyobb lendületet Thököly Imre idejében vett. Thököly a vezérségért nagy harcot folytatott Wesselényivel.49 Végül is 1680 január 3-án Nánáson Thökölyt vezérré választották a bujdosók. A hajdúk is mellé álltak s török támogatással egymásután érték el sikereiket. A helyzet akkor változott meg, amikor a törököknek nem sikerült Bécset elfoglalni s a felmentő seregek sorozatos győzelmet arattak az időközben katonailag legyengült és belső viszályokkal is aláásott török hatalom felett. Thököly kurucai 1685 elején már ismét Várad környékén, a Berettyó mellékén voltak. Ekkor azonban már nem fogadták őket olyan szívesen, mint annak idején' a bujdosókat. JÜjfalu ellen is állt. Thököly ekkor már a töröktől is tartott s ezért Ubrizsy Pált Kornádiba küldte, hogy onnan figyelje a váradi törököket. A császáriak előtt mindinkább tért vesztve 1685-ben Konyár mellé vonult. Innen ment Ahmet basa hívására október 15-én Váradra, ahol a basa elfogatta. Thököly elfogatására feleletül bosszúból a (hajdúk ,egy része behódolt a császáriaknak és a török ellen fordult. ,1686 májusában már Komádinál harcoltak a török ellen. Annak ellenére hogy Thököly hamarosan kiszabadult s a ifelkelés folytatásán fáradozott, a hajdúság, de 'az általános közvélemény is elfordult tőle; előtérbe került a török kiűzésének gondolata. A török kiűzése gyorsan, esemény eseményt követve ment végbe. Váradot 1692 június 5-én foglalták el. A bosszús, visszavonuló török seregek a vidéket mégegyszer végigpusztították. Egy évvel később pedig Gyulából kiindulva, végigdúlták a Körösközt és a |Berettyó-mellékét fel egészen Debrecenig. Ezt a dúlást örökítette meg Dányádi János siralmas éneke: Vég Gyulához jővén sok számú tatárság, Ügyben adván magát kétféle pogányság, Jaj ! Nagy dúlás, Közöttünk lőn bontság, Ezek által szörnyű nyomorúság. Alattomban járván, mint estvéli farkas, 1 Berettyó-víz felé ösvények lőn tágas. { Nagy hatalmas, Semmiben irgalmas Hozzánk nem lőn szívek nyugodalmas. I 48 OL. Ujabb limbus Nro. .47. — Magyar Történelmi Tár 1879. 815—816. p. 49 Thököly szinte üldözte Wesselényit. Karácsonyi János ezt az üldözési embervadászatnak nevezte. Vö.: dr. Karácsonyi János: Embervadászat Biharban. Biharvárad. I. A Biharvármegyei és Nagyváradi Bégészeti és Történelmi Egylet Jelentései. Nagy-Várad, 1913. 5—13. p.