Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

hazánknak a hadivállalkozásokban, katonai dogokban Erdélyben [élő hív, szabad székelyeink példájára harcoljanak és szabadságot élvezzenek.«39 Bocskai rövid fejedelemsége döntő változást (hozott az erdélyi állam életébe. Az eddigi bizonytalankodó németellenes irány határozottá lett s IlSdolf elleni hadjárata már nem felkelés, hanem szabadságharc volt. Hasonlóan hozzá, utódai is sorozatos szabadságharcokkal biztosították Erdély függetlenségét, sőt a Felvidékre szorítkozó királyi Magyarország alkotmányos életét is. Ezekben a szabadságharcokban a hajdúknak igen nagy jrészük jvolt. Katonai erejük jelentős politikai súlyhoz is juttatta őkel.40 Bocskai váratlan [halála után, amikor veszni Jalták ügyüket, erős mozgalomba kezdtek; Nagy András hajdúgenerális vezetésével önálló politikai tényezővé nőttek.41 I A nemesség Bocskai halálával elérkezettnek látta az időt a hajdúid váltságók megsemmisítésére. Mátyás főherceggel meg is legyeztek abban, hogy amennyiben támogatja törekvésüket, készek a bécsi ibéke egyes pontjaiból is engedni. A hajdúk kiváltságaik védelmére fegyvert fogtak.- A kiváltságaik védelmében folytatott harcuk egybefonódott a nemzeti szabadságharc eredményeinek )a megmentésével. A 39 Jakab Elek id. m. 793. p. — Bocskai István életére, szabadságharcára lásd bő irodalommal Benda Kálmán összefoglaló életrajzát: Bocskai István. Budapest, év n. 242. p. — Magára a szabadságharc tiszántúli, bihari [eseményeire lásd: Gömöry Jenő: Az álraosdi ütközet 1604. október 15-én. Hadtörténelmi Közlemények. 4. évf. (1891.) 709r—711. p., Gyalokay Jenő: A biharmegyei hadjárat 1604. évben. id. h. 29. évf. (1928). 259—318. p., rónai Horváth Jenő: Bocskai István háborúja Budolf ellen 1601—1606. A íölkelés kezdete és a fjelsőmagyarországi hadjárat Érsekújvár megvételéig. Id. h. 6. évf. (1893.) 569—634. p., Nagy László: A császári hadsereg támadása a Bocskai szabadságharc ellen 1604 őszén. Id. h. 3. évf. («Uj folyam, 1956.') 117—4149- p., uö.: A Bocskai-szabadságharc 1605. évi hadjárata. Id. h. 2. évf. (üj folyam 1955.) 24—91. p. — O'sváth Pál említi, hogy Bucsi Benedek Bocskai » sárréti hajdúhadnagya* hajdúival Ausztria széléig kalandozott. Id. m. 111. p. 40 Komáromy András: Az 1607-ik (évi hajdúlázadás történetéhez. (Hadtörténelmi Jíözlemények. 4. évf. (1891.) 226—2í2.f p. és 359—374. p. uö.: Levelek és akták az 1607—08-ikí hajdúlázadás történetéhez. Id. h. 6. 'évf. (1893.) 72—91. p. és Majláth Béla: A hajdúk kibékítési kísérlete Inánchon 1607-ben. Budapest, il882. 32. p. Értekezések a történelmi tudományok köréből. 10. köt.) 7. szám. és Torma Károly: Okmányok az 1607. és 1608. éveld történetéhez. Magyar Történelmi Tár. 13. >köt. 1867. 91—162. p. — Vö.: Rácz István id. m. (27—36. p. és ifj. Kemény .'Lajos: Az 1607-iki mozgalmak törlénetéhez. Magyar Történelmi Tár. 1890 391. p. i l 41 Komáromy András: Nagy András hajdúgenerális halála, 1612. Hadtörténelmi Közlemények 1910. Vö.: Sepsi Laczkó (Máté krónikája 1521—1624. Mikó Imre Erdélyi (Történelmi Adatok. III. Kolozsvár, 1858. 1123., 128., 145. és 164—167. p., valamint Segesvári Bálint krónikája 1696—1654. Mikó id. m. IV. Kolozsvár, 1872. 176—178. p. és Hídvégi Mikó Ferencz históriája 1594—1613. Mon. Hung. Hist. II. Oszt. VII. köt. Pest, 11863. 196-199. és 210. p. és Gyulafi Lestár: Följegyzései. Mon. Hung. Hist. írók. XXXI. köt. Budapest 1881. 42. p.