Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 7. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
ki az erdőt. A legutolsó irtás 1911-ben volt. Csak akkor irthatták ki az erdőt, ha Erdélyben, Kőrösfeketetón ugyanakkora területű erdőt .vettek. Mindenki a maga erejéből vágta ki az erdőrészét. Fejenként kb 2 láncot vágtak )ki. Az irtást a következőképpen végezték. A fa tövét közönséges kapával körülkapálták. A nagy gyökereket fejszével elvagdosták. A kisebbeket irtókapával vágták el. Erre a fa kidőlt. A vastagát fűrésszel darabolták el. A gallyát rőzsének vágták s .összekötöttek. Azt tartják, hogy a fát decemberben lehet a legkönnyebben kivágni. Az irtásba először dinnyét ültettek. Azután krumplit és kendert termesztettek. Az irtás után csak 4—5 év múlva lehetett gabonát vetni, mert az első években kisarjadt a gyökér. "Az irtványban minden termény a legjobban fizet. Az irtványföld volt a határ legdrágább földje. Az uraság, ha erdőt irtott, 2—3 év múlva beörökííettc. Addig dinnyének, krumplinak, kendernek használta. A határ legvizesebb része a Nagyigis volt. Az 1867 körül történt vízszabályozásig a falu lakossága használta. A vízszabályozás előtt a lakosság és az uraság egyességet kötött e területre. Az egyesség értelmében a falu csak ,addig használhatja a nádallőt, míg nádas lesz. Amiint a víz elvonul, a ^földet az uraság használja. A vízszabályozás után a víz leme|nt rallia s a föld ^az uraságé lett. Az luraság a nádat levágatta és a nád tövét elégettette. Innen a neve. A határban volt még hellyel-hellyel kisebb vízjárta terület, de azt mindig megművelték. Emlékezet óta az 1870-es esztendő volt a legvizesebb. De már az 1880-as években a vizes helyeken is termeltek. A'vízszabályozás után a Társulat a dülőutak mentén vezérárkokat húzott. A vadvizet az Övári öbölbe vezették. Ha a szántóföldön megszaporodik a víz, kapával vezetik a vezérárokba. Ásóval, ekével is húztak már esetenként levezető kis árkokat. Az uraságnak a Szegénysziget nevű része volt a legvizesebb. Azt is lecsapolták., 1856-ban, a tagosításkor osztották ki a Páskumot. Minden kémény után adtak 550 kvadrát földet. Ekkor törhették fel. Ezeknek Kisföld a nevük. Dobozon a trágya legnagyobb részét télen hordják ki. Egyenesen a földre viszik. Vagy a kocsiról szórják szét, vagy kiskupacokba hányják. A kupacokba hányt trágyát azután elteregetik. Ügy is szokták, hogy a kocsiról egy nagykupacba hányják. Ezek a szántóföld közepén sorakoznak. Csak a szántás előtt szórják L szét. Ha olyankor viszik ki a trágyát, amikor még nem ürets a föld, akkor a föld végén szarvasba rakják. Ha a tetejét vízszintesre rakják, akkor földet is terítenek rá. Egy kishold földre két lóval 20—22 kis kocsi trágyát visznek. A trágyázás kizárólag a férfiak dolga. A faluban van, aki a sárzáshoz nem ad ganét (trágyát), fél, hogy megbabonázzák. Arra pedig, aki nem tudja megmondani, hogy mikor született, azt mondják: »Bisztosan trágyahordáskor«. (Ti. a trágyát az egész évben hordják). — Az uraság kiláncolta a földet s ökrös szerekerekkel hordták rá a trágyát. A nyári munkáslányok is részt vettek a trágya szétteregetésében. Vasvillával rázták szét.
