Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 7. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

d) Szórás Amikor a nyomtátást befejezték, a kinyomtatott gabonát garmadába toszították. Először tolóval a szélét tolták össze. A vastagát falapáttal, favillával hányták. Azután nyirfasöprűvel összeseperték. Ha több ágyást nyomtattak, akkor a masina tengelye elé lovat fogtak s azzal húzatták össze. Pajzán (egyes) .hámfát akasztották a tengely kampójába' s két lóval húzatták. Egy ember ráállt és a két ló farkát fogta. A lovakat vezették. A garmadát nem takarták le. Nem ázott be. A garmadát megfelelő szélben felszórták. Ha huzamosabb ideig nem fújt szél, akkor rostán tisztították ki a szemet. Az öregek a szórást jobban pártolták, mert haladósabb volt. A szórás a szemet is jobban osztályozta. A szóró "falapáttal szórt. A kisebb méretűeket szerették. Alkalmasabb volt vele felcsapni a gabonát. A szóró elhelyezkedésénél azt nézte, hogy merről fúj a szél. Hogy ott hogyan állt a szóráshoz, az attól függött, hogy melyik kezére szórt. A szóró vagy cgykézre, vagy két kézre szórt. A szóró a garmadában megmerítette a falapátot és szélnek csapta a gabonát. Eéloldalvást fordította a lapátot, hogy a szem vékonyodjon, terüljön, így jobban ki tudta belőle fújni a szjéll a polyvát. A szemet ágy kellett feladni, hogy az mindig egy helyre csorogjon. A lehullott gabonáról a szemetet a fölöző söpörte le. Mikor jó szél fújt, hosszúnyelű l

fölözővel fölözött. Ha nem jó szél fújt, vagy a gabona dudvás volt, akkor rendes nyirfasöprűvel fölözött. De ekkor zsákot tett a fejére. Minden évben új fölözősöprűt kötöttek. A fölöző addig hajtotta a szemetet, ameddig szem látszott. Azontúl a törekelő kis fagereblyével hátrafele húzta a polyvát. Az is zsákot húzott a fejére. Szórás közben egy gyerek állandóan szedte falapáttal a lóganét. A felszórt szemet falapáttal elválasztották. A tiszta szemet elválasztották a polyvától. A szemetesebb részt ismét felszórták. Ami távolabb esett le, azt külön tették. Vetőmagnak használták. Ha a szórás gyenge szélben történt, akkor mégegyszer átszórlák az egészet. A tiszta szemet garmadába tolták. Vékával fölmérték s zsákokba szedték. Voltak, akik' a polyvás részt másodjára is felszórták. A polyvát összegereblyélték s a többihez vitték. e) Rostálás Az 1890-es évektől kezdve szórás helyett a nagyrostát használták. A rostakocsin szállították. Ez két tengelyből állt. Hosszába peremmel ellátott deszkát tettek. Négy kb 50 cm magas faküllős kereke volt. A rosta négy sarkán egy-egy fogó volt. Két ember tette fel az alacsony kocsira. Egy ló húzta. A garmada mellé húzatták. ,Ügy állították be, hogy a polyva szél alá menjen ki a rostából. A szemet (négyágú favillával rakták a rostába. Egy ember állandóan etette. Az etető bal kézzel etetett s jobb kezével széjjelkavarta a szemet a rostán, hogy a szél könnyebben ki tudta fújni közüle a polyvát. Később nagyobb falapáttal rakták a szeme(t a garatba. A tiszta búza a szérűre folyt. Ha az egészet leengedték, rostát *