Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 7. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Ügy akasztják a nyakukba, hogy a szája, a jobbkéz felé nézzen. A zsákban a vető a gabonát eligazítja és elindul vetni. Sok dobozi ember, amikor a vetéshez fog, megemeli kalapját s ezt mondja: »Az Isten segiccsen meg!« A katolikusok keresztet is vetnek. Ott kezdik el a vetést, ahol a szántást kezdeni szokták. Van aki a jobblábára, van aki a ballábára vét (vet). Ezek féllábra vetnek. A jó vető tud jobblábra is és ballábra is vetni. Egy lábra vetés a következőképpen történik. Amikor a vetőnek pl. a jobb lába van elől, akkor a zsákba nyúl. Jobb kezével egy félmarék gabonát markol. Amikor a bal lába van elől, akkor kissé bal felé vet. Azután ismét a jobb lába van elől s ismét a zsákba nyúl. Ilyenkor a bal lábra történik a vetés. Amikqr a vető egy lábra vet, minden második lépésre vet. Maga a vetés a következőképpen történik. Mikor a gabonát kiveszi a zsákból, kinyújtott karral vet. A karját oldalt előre kinyújtja. A kinyújtott karját azután egy gyors, erős lendítéssel befele lendíti és akkor terít. Ügy kell teríteni, hogy a terítés már a levegőben félkör alakot vegyen fel. A vető kieresztett, kinyújtott ujjai terítik szét a magot. A bekerített terület egy fél elő. A vető (egyenletesen lépeget. Sem a zsákbanyúlásnál, sem a vetésnél nem áll meg. Vetés közben látja, hogy a vetés sűrű-e, vagy ritka. Aszerint markol. A vető a behajlított bal karjával a vetőmagot kétfelé osztva tartja a vetőzsákban. A bal kezével a zsák száját úgy tartja, hogy az ne csapódjon össze, mert az időveszteséget okoz. Amikor a zsák szája felöli részéből elfogy a vetőmagé a bal kezét lejjebb ereszti s a mag odafolyik. Amint elegendő mag folyik a zsák szájához, feljebb emelt karjával a zsákot ismét két fele választja. Amikor ballábra vetnek, akkor valamivel keskenyebb területet szórnak be, mint amikor jobb lábra történik a vetés. Van olyan vető is, akinek vetés közben mindig az a lába van elől, amelyikre vet. Az ilyen emberre azt mondják, hogy szánkózik. A fél lábra való vetés mégegyszer olyan gyorsan halad, mint a két lábra való. Jgaz, hogy a bevetett teriilet |is felényi. Két lábra történik a vetés akkor, ha a vető minden lépésre vet egy-egy jó fél marokkal. Amikor a bal lába van elől, akkor belenyúl |a zsákba és egy jó fél marok vetőmagot markol. Kissé bal fele elszórja. Azután a jobb llába van elől. Ekkor is belenyúl a zsákba, markol s kissé jobb fele vet. Tehát minden lépésre vet. A bevetett terület egy elő. A jó vető nem áll meg vetés közben. Van aki minden lépés után egy kicsit megáll, kitart, visszatartja a lábát, hogy legyen ideje a zsákba nyúlni. A két'lábra való vetés lassabban halad, mint az egy lábra való, de a bevetett terület mégegyszer akkora. Először a forgót vetik be. A forgóba fél előt vetnek. A fél előt mindig egy lábra vetik. Hogy a szántó is haladjon, széjjelszántásnál a vető körül egy fél előnyit elvet. Hogy a szántó jobban haladjon, általában az eke előtt egy lábra vetnek. A vetőnek csak addig kell igyekezni, míg annyit el nem vetett, hogy az ékének legyen mit szántani. A vetés után félsuknyira beleszántják a magot a földbe. Ha összeszántanak, akkor a forgó bevetése után a föld közepén egy előt vetnek. Az egész előt mindig két lábra vetik. Az a jó, ha szél alá szórnak. Ilyenkor szórás közben hátulról fúj a szél. Szél segítségével szélesebb föid-