Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

A Berettyó múltjából

A Berettyó múltjából Még a múlt évszázad derekán Békés, Bihar, Jásznagykunszolnok és Hajdú megye egymással határos része árterület volt. Püspökladány, Bakonszeg, Füzesgyarmat, Szeghalom, Dévaványa, Túrkeve. Kisújszállás és Karcag közt feküdt a Nagysárrét. Nádrengeteggel, sűrű gyékényerdőkkcl, mindenfajta vízi növényzettel, bozóttal, itt-ott füzesekkel, bodzásokkal, tölgyes berkekkel benőtt végeláthatatlan mocsár volt ez. A vízből csak néhol emelkedett ki egy-egy sziget, hosszan elnyúló keskeny földhát, kerek porong, alacsony laponyag. Csak az eget látta ezekről az ember. Hajón (vagyis csolnakon) lehetett őket megközelíteni. De az említett városok és falvak közt is ez volt az egyetlen közlekedési eszköz. A karcagi iparosok, v

szűrszabók. szűcsök csolnakon vitték portékáikat a szeghalmi, gyarmati vásárra. Bajomból Körösladányig el lehetett jutni a rétből kiágazó ereken és a Körösön hajózva. Nádasok sűrűjébe tört csapásokon, kanyargós sikátorok során keresztül, tisztavizű rónákon, kerek-vizeken át vezetett a hajóút. De ezeken csak rétet búvácskoló ember igazodhatott el. Ha járatlan ember merészkedett ebbe a sajátságos világba, úgy eltévedt, hogy soha lei nem gabalyodott belőle. A víz színén lebegő, szép zöld pázsithoz hasonló ingóláp (hináros, indás növények szövedéke^, a zsombékok közti ombolyos barna víz, a kútmélységű kerek dágványok, déványok ezer veszedelmet rejtettek. Ugy elnyelték az utat tévesztett, Botorkáld embert, hogy nyoma sem maradt. — Ez a hatalmas kiterjedésű rétség a pákászok hazája volt. így nevezték azokat a nincstelen szegény embereket, akik mint halászok, vadászok, madarászok, darvászok, csikaszok, rákászok, tőriszek a rét természetadta Javait gyűjtögették, nádat vágtak, gyékényt szőttek, kosarat kötöttek s életüket így tengették. E hatalmas rétség természeti gazdagsága mesébe illet. Némely ereken keresztül összefüggésben állt a Tiszával is és e nagy folyó, valamint a Körös és a Berettyó halai a Sárrét mocsaraiban ívtak. A pákászok halászó szerszáma főként a vej-sze volt, nem a háló. Elz !a víz medrébe vert nádfalazat fogta a halat magától is, nem kellett a hálóval a parton ülni. Madárvilágáról ezt olvashatjuk egy régi feljegyzésben-. »Olyan feles számban él a daru, vadlúd, túzok, vadkacsa és más kisebb szárnyas, hogy szinte elfedik a földet, és olyan tömegben repülnek, akár egy felho«. Amilyen madár csak megfordult Európában, az mind fészkelt és költött itt. A csendes s zigeteken daru és kócsag ütött tanyát, a nádasok aljában túzok és nagytestű gödény madarak táboroztak. — A pákász gyékény puttonyban, kosár-