Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Bevezető

Bevezető" Még diákkoromban kezdett s immár évtizedek óta végzett néprajzi adatgyűjtő munkám során többször megfordultam a Békés megyei községekben, méginkábbj a tanyavilágban és a nagy széles legelők pásztorai között. Kerestem! a hagyományőrző öregeket, népünk múlt életének krónikásait. Nem jártam hiába. Vén csőszök kinn, a szabad természet ölén töltött hosszú életük tapasztalatairól beszéltek, a maguk sajátos bölcsességével, rekkenő nyári napok déli verőin, rozoga ócska kunyhók hűs árnyékában. Esténkint a határbeli éjszakák sejtelmes történéseiről szóltak, régi babonás mendemondákat idézve. Hányszor előfordult, hogy nyári záporok, borult csepcrgős napok hosszabb időre beszorítottak egy-egy tanyába. Orosházán, Gyulán, a békési földön, vagy a gyomai határban. S míg a fiatalok a következő dolgos napokra nyugodt alvással gyűjtötték az erőt, addig én az öreg tanyás szavait jegyezgettem, aki örült, hogy az unalmas napon akadt valaki, aki az ő tudományát hallgassa. Kutyafejű tatárokról, földet rengető török hadak járásáról, elpusztult falvak helyén nőtt tanyákról, árvizekről ,nádasok rejtelmeiről, kotús földek szántásáról, ádáz határperekről, basa gazdákról, szegény szolgalegényekről hallottam ilyenkor. A korok, napok gondja után előkerültek a vigasztaló népmesék is, meg dalok, tarka rigmusok, amik végig kísérik az embert egész életén. Pásztortüzek imbolygó fénye mellett tudományos vén számadókról, nyalka betyár legényekről, híres-neves csendbiztosokról szólt a krónika, meg varjúrugta vérzett csárdákról, pusztai népek búfelejtő helyéről. A múlt időknek lígy összegyűjtött, lejegyzett emlékeiből és régi irományok adataiból adok közre egynéhányat az itt következő lapokon. Nem válogattam őket, azokat vettem sorra jegyzőkönyvemből, amelyek lapozgatás közben szemem elé bukkantak. Talán így is megfelelnek e kis füzet céljának, amely nem lehet több, csupán annyi, hogy elgondolkoztassa a békési olvasót: mennyit művelődött népünk a mi korunkban, főleg az utolsó évtizedben, amely valóban a műveltség részesévé tette!... Ma már rádió szól a tanyákon, a szövetkezetek központjaiban, könyveket, természettudományos folyóiratokat olvasnak a fiatalok. Ez a múlt időkről szóló híradás legyen mérce a kezünkben a megtett fejlődés felmérésére, amely fejlődés nem véletlenség és nem előbbi adottságok eredménye, hanem forradalmi változásé.