Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
A magatojta tojás
A hivatala tekintélyérc felette büszke fiatal hajdú legény hirtelen felfortyant erre a szóra, azt gondolván, hogy ez a csitri incsckedik vele. Kihúzta magát a feszes risztungban, osztán rámordult: »Mit fecsegsz összevissza! Csak nem akarod elhitetni velem, hogy öreganyád tojja a tojásokat ?!« — Még! a szeme is villámlott mérgében. »De bizony ő tojja, higyje el, ha mondom, — erősítette a leány —. Látja kend azt a kis kerek követ ott a mestergerendán? No hát azt a szájába veszi, ráül egy kosárra és annyi tojást tojik, amennyi kell«. ; Erre már nagy szemeket meresztett a hajdú! Tyű, ennek már fele se tréfa! Vénasszonyok valamennyi szava mind eszébe jutott, boszorkányok fondorlatairól szóló pletykák rémlettek fel előtte. Hirtelenében az is nagy szeget ütött a fejébe, hogy a Bódizsné udvarán mindig csak egy tyúkot látott, most meg ,az is kotló volt, éppen a kakassal civakodott, nagy ricsajt csapva. Se szó, se beszéd tovább, zsebre vágta a kis kerek követ és lókhecelt vele a városházához! Alig várta, hqgy a »bunjelet« letehesse a város asztalára, tövéről hegyére előadván, mire járt, mit végzett. A nemzetes Tanács hüledezve hallgatta elbeszélését. Hogy ők ilyen tojást fogyasztottak volna esztendő számra? Erre a gondolatra egy kicsit megémelyedett jól emésztő gyomruk. Olyan savanyú „ábrázatot vágtak, hogy láttára a hajdú legénynek megviszketett a déli fele. »Addig-addig, — gondolta magában —, hogy rám olvassák a rossz hírrel járó ember jutalmát, mert ezektől bizony kitelik«. Végre mégis úgy határoztak, hogy szó ide, szó oda, a kis kerek követ ld kell próbálni! Mert aligha van szépszerint a dolog... De nem holmi fecsegő fehérnépet kell beavatni a dologba, hanem ennek a fontos ügynek hites emberek járjanak végére! Első a (bíró:, a város feje. Felemelkedvén székéből, behozatott a tanácsterembe egy vékányi tyúkültető kosarat, amilyet rétes emberek fonnak gyékényből. Megoldozkodván ráült és szájába vette a kis kerek követ. Csakhamar csikarást érzett a hasában és egy nagy tojást tojt! így jártak el a többi hites tanácsbeliek is. Mit szépítsük a dolgot... — az igazság kiderítése céljából bizony kicsatolták őkelmék a nadrágszíjat, megodták, ami meg volt kötve s a tekintély (sorrendjében egymást követték a tyúkültető kosáron. Nem nevetség ez, hanem hivatalos ténykedés ! Ez megtörténvén, felütötték a tojásokat. Elszörnyedve látták, hogy egy tőiegyig belől is olyanok voltak azok, mintha valóságos tyúk tojta volna őket! Méghozzá a bíró uraménak két szikje volt. Kisbíróné asszonyom, akit a szörnyű esetre, mint szakértőt behívtak, kijelentette, hogy a kétszikűség valódi tojás esetében is előfordul, jelenleg pedig bíró uram roppant nagy bölcsessége miatt történhetett meg. No, hát ennek senki se vetett ellent. Nem is vették súlyosbító körülménynek. Ellenben annak vették azt, hogy a kis kerek kő a /férfiaknál is eredményt váltott ki.
