Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Történetek Bagi Józsefről

Történetek Bagi Józsefről Egy Dögös pusztai öreg csősztől tudom, hogy Veresegyháza, Kákapuszta, a Terehalom környéke, miéig a Dögös puszta nagyobbik része is (Szarvastól, Öcsödtől délre) a régi időkben nagy kolokányfészck volt, csupa nádas és gyékénybozót. A szerencsétlen futóbetyárok itt bújtak el, ha már összeesküdtek ellenük a vármegyék. Mert hiába raj csűr öztek a pandúrok, ide nem mertek bemenni. Amelyik megtette egy-kettő, az sose jött ki. Egy nagy érkanyarulat ölében domborodott itt egy nagy domb, a Gődiny-halom. Erre jártak ki napozni, szárílkozni a gődiny madarak. A mai embernek eszébe se jutna, milyen jeles hely ez, három megye: Békés, Szolnok, Csanád határa közelében. E halom körül legeltette nyáját Bagi József. Afféle juhász ember, akárcsak a többi, volt neki is szűre, kampója, pulija. Hanem osztán evvel a pulival nagyon jól ijárt. Egyszer megfialt a kutya, hova, hova nem, csak amikor t

előjött, a szőre telistele volt ragadva barcsival. Bagi meg szedegette belőle. Osztán amint szedegette, egyszer megraggyan valami: egy vert aranyat lelt a fekete gubanc közt... Erre már nagyot nézett. »Honnan vetted ezt a pénzt, Fütyöri? No, megállj, mindjárt megtudom én!« — Megleste, hogy vajon hova megy a lefialt kutya. Egyenesen kullogott felfelé a Gődinyhalom oldalára, osztán bebújt a sűrű gyom, bojtorján közé. Ott kapart gödröt magának. Véletlen szerencsére éppen azon a helyen, ahova egy nagy rézüstben fenékig arany volt elásva. A fedelét egy kicsit le is kaparta róla, osztán ragyogott a temérdek pénz előfele. Nem szólt erről Bagi senkinek egy szót se, hanem a szeredásával takarosan haza hordta. Valóságos gazdag ember lett belőle. Nagy földbirtokot vásárolt, nem is egyet. — Ki tudná, kinek a pénze volt ez! A betyárok ürítgették oda a gazdagok bukszáját, kupecek zacskóját. Rózsa Sándor is járt erre. Kivált meg Fábián Pista! Mikor Szentesnél átvitték a Tiszán a csorvási csikókat, akkor is itt bújt meg. Mert visszafelé már száguldoztak a nyomukban. De akármilyen gazdag is volt Bagi, mindig egyszerű paraszti gúnyában járt. Némelykor meg olyan hitvány, ócska foltos szűrt vetett a vállára, hogy olyan ágrólszakadt juhásznak nézték, akinek nyája sincs. A berényi nagyvásárban is így ődöngött egyszer. Bekötött gatyaszárban, tákolt bocskorban. Azt mondja neki egy