Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Három híres betyár, meg a csendbiztos ködmöne

Hanem egyszer aztán mi történt!... Napok múltak, napok teltek, úc Miska nem nyúlt hozzá se a bográcshoz, inni se ivott a csobánból, hanem inkább az érbe merítette a kalapját. Szeget ütött ez a számadó fejébe. Azt mondja: » Hallod-e, Miska? Te se az ételemből nem eszel, se a vizemből nem iszol! A fene azt a betyár elmédet, te valami gonoszságban sántikálsz!...« »Hat vigyázzon kend!« — ennyit felelt csak rá. Harmadnap éjszaka el is ment. Hét csikót ugrasztott meg karikása hegyén, a nyolcadikat maga alatt vitte. Visszament ahonnan jött, a nádasok közé. A pusztai felfogás szerint mocsok nem érheti; étel helyett napszámra sulymon, vadtojáson kuncsorgott ,szikíokból ivott, láthatta a számadó, hogy valamire készül, figyelmeztette is rá igaz szóval, —• miért nem vigyázott őkelme jobban, meg a másik bojtár?!...* A hivatalbéliek azonban más elmével ítélkeztek Miska felett, amikor egyszer valahol elfogták: Dombra állították az akasztófát, Kire Kis Víg Miskát felakasztották. Fújja a szél fehér rojtos gatya ját, összeveri rézsarkantyús csizmáját.