Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Szegénylegény-szánás

jött az üzenet, hogy »az alsó majori istállóból elkötöttek két jó csikot«, — az a két jó csikó egyszercsak egy éjszaka megkerült. Mert ők ismerték messzi, idegen betyárok dolgát is, és egymást megértették. Egyik a másik jóemberét nem bántotta, nem károsította. Amelyik elveszett jószágot az ilyen »ellatott banda« nem tudta visszakeríteni, — nem volt az istennek olyan hírneves nyomozó, vallató pandúrja, amelyik azt már haza hozta volna!... A szegénylegénynek ilyen kényszerű istápolása szokásban volt egész alföldszer te. Nem Fábiánék hozták divatba. S lehet, nem is a betyárok kezdeményezték, hanem a birtokosok. Némely uradalom régi számadásaiban láthatjuk is a kiadások közt bejegyezve: »szegénylegény-szánás« ennyi, meg ennyi. Szalonna, kolbász, sódar, váltóíorint és más efféle. E kegyes cím alatt a »betyarado«, a »betyarber« van megbújtatva. Alkudtak Fábiánék a geszti uradalommal is. »Nezzük ,melyik házban milyen ember lakik!« Ide két pclyhesállú legényét küldte be Pista. Ügy gondolta, ennek a két újoncnak úgy sincs még elegendő tapasztalata a síkon állók sorsát illetően,