Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

A csökmői sárkányhúzatás

Jertek most kifele, Csuba mondja magában, ha tudtok, Én pedig elszököm úgy, hogy többe látva se láttok. Másutt a sárkányt, fareketyét megmagyarázom, A feladott summát kedvemre majd ha kivárom. Itt pedig a nékem különösen drága szerencse, Hogy bot nem követett, sem vármegye kurta bilincse. A lakatot levevék reggel, hát már Csuba nincsen, Osztán búsulnak képzelt sárkány tanya kincsen. Egy okos a nép közt osztán végtére kimondás Most Csuba tett minket sárkánnyal tiszta bolonddá, Kis Magyarországon elterjed messzire hírünk, Krónika kél rólunk, lehet elgondolni, mit érünk, Léssz ellenségünk, higyjétek, a feleségünk, Asszonyi szemrevaló-hányástól szüntelen égünk. Csökmő, e példát emlékezetedbe jegyezd fel, Hol nincs pénz, ne keress, ne csalással többször is így cl. Hiteles feljegyzések és períratok bizonyítják, hogy a furcsa sárkányhúzás csakugyan megtörtént. Ország-világ előtt azonban nem ezek a levéltárak polcán porosodó akták pellengérezték ki, hanem ez a verses krónika. A hagyomány szerint Szivos János berekböszörményi nótárius szerezte az 1700-as évek vége felé,