Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Csuba Ferenc, a fortélyos

minusát vasárnapra tették. Elküldi Tisza a prefectusát egy levéllel. Ott nem tudnak felőle semmit s szégyenülve kellett haza menni a szekereknek. Tisza megtudja, hogy a csaló Csuba volt. Befogatja. Fráter emlékezteti Tiszát mondására. S Tisza elereszti Csubat«. így aztán a fortélyos táltos, ha á kétszáz forintot bizonyosan vissza is vették a markából, pár forintot talán csak mégis a szürke ujjába csúsztathatott, mint az úri bolondéria vámját. Ezt bizonyosan nem tartotta őkelme valami nagy dicsőségnek, csupán kénytelenségnek. Mert úgy gondolhatjuk, mögéje tekintvén a prókátoii vádíratok, meg a tollforgató emberek körmönfont mondatainak, hogy sok ősi babonás hiedelem őrizője volt ő s koldúsi szegénysége vitte rá, hogy e tudományát olykor kamatoztassa is bíró uraimék, gazduramék tele bukszája terhére.

2 \ 2 Csuba Ferencről és a csökmői sárkányhúzás mondájáról 1. Dömötör Sándor: A csökmői sárkány históriája (Debreceni Szemle, 1934). A sárkányhuzatással kapcsolatos periratokat ismertet Nagy Gusztáv: A csökmői sárkáivy története a korabeli okiratok tükrében (Ethn., 1957.).