Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Máglya meg a hamva

Máglya meg a hamva A maga korához képest felvilágosult szellemű Könyves Kálmán király kimondotta, hogy átváltozó boszorkányok (strigák) nincsenek ós az ellenük alkalmazott torturát meg kell szüntetni. Ha, a szegény jobbágyi, zsellér népre ró ki valamiféle új adót, annak a jó urak iziben hírét hordták volna s azonnal érvényt szereznek neki a legeldugottabb kis faluban is. Ezt a törvényt azonban senki sem híresztelte, úgy gondolták: hadd terjedjen a maga erejéből. Ez az erő pedig kevésnek bizonyult! Itt a mi vidékünkön^ a Körös, a Berettyó végtelen mocsaraiban úgy megfeneklett, hogy még 624 esztendő múlva, 1724ben is boszorkányt égettek Szeghalom községben. Ez a boszorkányper Kós Andrásné Török Mária ellen folyt. Nem magánfeljegyzésből, vagy szóbeli hagyományból ismerjük, hanem hiteles oklevelekből. A tanűvallatási jegyzőkönyv és a perben hozott ítélet irata fennmaradt, Oláh György közölte is 1888-ban megjelent könyvében. A kiszállott nyomozó bizottság ezt a kérdést tette fel a beidézett tanúknak: »Tudja-e, látta-e, hallotta-e a tanú mind most, mind ennek előtte való időkben Török Máriának, egyszersmind Kós Andrásnénak akármi néven nevezendő gonoszságra, boszorkányságra vagy csak gyanúságra is célzó igyekezetét, bátor mástól hallotta volna is, vallja meg igaz lelkiismerete szerint*. Vajon mit vallhatták az iskolázatlan egyszerű tanuk erre a sötét elmével font kér

désre

? Csakis amit hiszékeny képzeletük'diktált. Farkas János 26 esztendős legény így vallott: »Ezelott harmadik esztendőben Jakab Miska nevű legénnyel Gonda István nevű Szeghalmon lakos embernek az istállójában együtt lévén, három ízben is láttam, hogy azon legényhez agár képében élőnkbe azon asszony bejött, aki is magát magrázván, ugyancsak reális aszszonhy

á változott, s azon legénnyel beszélett. Sokszor szokás szerint éjszaka, amidon már a tüzelést elvégeztük volna, az ajtó kerékkel bezárolva a küllő között