Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

A rét rejtekén

Az üldözöttek mentsvára volt a rét mindenkoron! Az 1848—49-es szabadságharc leverése .után, az önkényuralom idején az üldözött honvédeknek nyújtott menedéket. Zsandárok .pandúrok, keresték őket, s akit elfogtak, azt besorozták a császári hadseregbe és vitték messzi tartományokba, tíz-tizenöt esztendős katonai szolgálatra. A pusztákat, a rétségek alját is felhajtották utánuk. Az Akasztói-pusztán hét lovas zsandár cirkált keresztbe-kasba. El kéne ezeket innen tüntetni, — gondolta magában az öreg számadó, aki három honvédgyereket rejtegetett. »Nem jó már nektek ez a rozzant kunyhó fiaim, — azt mondja egyszer. — Hanem fordítom ép a gulyát egyenest a rétaljnak, húzódjatok a közepébe, aki ott észrevesz benneteket, vegye ki már annak a holló a két szemét«. így jutott el a három fiú a nádas .széléig, a gulya közé bújva, s kunyhót ütöttek a Görhély-szigetcn. »Alkalmatosabb hely ez nektek, fiaim. Ezeket is majd utánatok küldöm, hogy ne kasmatoljanak már itt tovabb«. Ügy is cselekedett. Azt kérdi tőle a zsandár káplár: »Látott-e kend honvédeket?« »Hat megvallom, ahogy van: a nádasban igencsak lappang vagy harom«. »Na akkor mi mindjárt be is megyünk utánuk!« Kemény ember volt, teljesítette a szavát. De azt nem jósolta meg, hogy ki is jönnek. Az öreg számadó úgy se hitte volna cl. Mire a sziget partjáig gázoltak, evickéltek volna, a három gyerek puskacsőre szedte őket. hogy ne zargassák már tovább a pusztát. Rezes, sárga-sasos csákójukkal pontosan úgy cselekedtek, mint elődeik hajdanában a tatárok turbánjával: fára akasztották. Még a rét pusztulása után is állt a sziget közepén egy vén odvas fűzfa, amelynek kajla ágain hét csákó karimáját ingatta a szél. Igaznak kell lenni, mert históriásIvers is szólt róla: Ki látott már csákót fűzfa tetejébe, Még csak nem is egyet, de hetet egyszerre? Zsandárok, pandúrok ezt jól megnézzétek, Szegénylegényekre azután mennétek!...