Banner János: Régi kutatók – új feladatok. A gyulai múzeum kilencven éve (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 1. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
Ennek a könyvnek egyik jegyzetében mondja el. hogy akarta megvétetni azt a területet, ahol az egykori ferenerendi monostor feküdt, amelynek kriptájában a Karácsonyi Jánostól is idézett 4 ^ Szerémi adatai szerint: Mátyás király unokáját, Corvin János leányát Erzsébetet és annak anyját Frangepán Beatrixet eltemették. Bizonyára ez izgatta elsősorban Mogyoróssy képzeletét, de főként a velük temetett és a romok közt feltalálni vélt középkori emlékek — ha úgy tetszik: — kincsek. Lényegében léhák a középkori Gyula érdekelte és hiszékeny könyvében nyoma sincs olyan badarságoknak, amelyekből Bródy ilyenféle címeket koholt: »II. Lajos halála Gyulavarott«. »Gyulavara mint Árpád és Jagelló korbeli királyaink temetkező helye«, »Kembrandt a gyulavári főbíró képét festi«, Gyulavár, mint Bonaparte oroszországi haditervének stratégiai központja«, »Gyulavar ősi és ennélfogva elévülhetetlen jogokon igényli a fővárosságot »sokaez« telepítvény Pestbudától«. Olcsó szellemességgel kiforgatott és kiagyalt tartalma egy soha el nem olvasott igénytelen könyvnek. Ezzel lehetett szórakoztatni a »Magyarorszag és a Nagyvilag«, egyebek közt szépirodalmi folyóirat előfizetőit, akik ezt a folyóiratot a »Pesti Hirlap« c. politikai napilappal együtt 5, 10, 20 forintért elő is fizethették negyed, fél, vagy egész évre. A cikket Gyulán megbotránkozással vették tudomásul és »Többen« aláírással a Békésmegyei Híradóban 49 kifejezést is adtak ennek. A lap »Beküldetctt« címen közölte, ami kb. azt jelentette, hogy nem vállal vele közösséget és sajnos az aláírások is rejtve maradtak, ha erélyesen tiltakoztak is a csúfondáros cikk ellen, amely »esak azért látszik megírva lenni, hogy igaztalan és nevetséges túlzásaival gúnytárgyává tegyen egy köztiszteletben és szeretetben álló elaggott férfiút, aki köztudomás szerint — úgy szólván életének javát s vagyonának tetemes részét szentelte arra, hogy szülővárosának történetét megírja s ott egy olyan múzeumot alapítson, amclyrő'l( a legelső szaktudósok a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak*. Ebbjen a könyvében mondja el, hogy már gyermekkorában, 1814—15 táján, ismerte a mintegy két láb magasságban erős terméskőből épült romokat. Terepbejárása 1834-ben azonban nem régészeti emlékek kutatása, hanem; a kilenced alá eső szőlőskertek uradalmi összeírása céljából történt. A velejárt öregebb esküdt szavaiból tudta meg, hogy a régi öregemberek állítása ^szerint ia hajdan ott lakott férfi szerzeteseknek a kolostor alatt délre, a Fejér Kőrös jobb partján vízimalmuk is volt. A tölgyfa cölöpöket akkor meg is találta 50 . De a XVIII. sz. elejére visszanyúló szájhagyomány is támogatta a feltevést, sőt a sírbolt fennmaradt részét még könyve megírása előtt is látta. A törökzugi kutatásnak a gondolatát tehát Mogyoróssy vetette fel először, mint látszik nem ezzel a munkájával, hanem már előbb is, bár egészen különös módon. 48 . Békésvármegye, története. Gyula, 1896. I. 65. 68. *8. 1881. 98. sz. 5°. Ez az adat is közelet/b visz Mogyoróssy gyűjtése kezdetének keltezéséhez.
