Banner János: Régi kutatók – új feladatok. A gyulai múzeum kilencven éve (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 1. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
Hogy Nyíregyházán egy Jósa Andrásra, Gyulán egy Mogyoróssy Jánosra volt szükség arra, hogy az intézmény megvalósulhasson, az nem csak az akkori, de a mai viszonyok mellett is egészen természetes volna. Helyi talajbórkell kiindulni a fejlődésnek s az idegen hatás csak arra való, hogy nemesebb gyümölcs tcrcmjiein 1 , a fán, amely gyökértclenül soha/se élhetne, soha se fejlődhetnék. Élővé csak az a múzeum válhatik, amelyik a helyi környezetből kapja éltető táplálékát. Ezért elhibázott minden — mai napig is sokszor visszatérő — múzeum alapítási gondolat, amely a gombhoz akarja varrni a kabátot, és néhány lelkesedő, de hozzá nem értő ember, egy tucatnyi — több-kevesebb értékű — gyűjtött anyagával, más múzeumoktól kért »fölös példányok*-kai akar új múzeumot alapítani, az anyagi és szellemi föltételek — helyiség, költségvetés, szakember — megléte nélkül. Mogyoróssy nem így kezdte — ha egyszer-egyszer így is folytatta 20 — 1836-ig, ha nem 1833-ig 21 visszanyúló gyűjtő tevékenységét, ha még olyan sovány is volt az, amivel a gyulai múzeum alapját megvetette. 90 éves jubileumot ül tehát a ma Erkel Ferencről nevezett múzeum. Ha visszatekintünk az elmúlt időkre, sok keserű tapasztalat mellett sok felemelőt is megállapíthatunk. Ha vesszük magunknak azt a fáradtságot, hogy Implom Józsefnek A gyulai múzeum és könyvtár hetven éve c. munkája mellett, annak legalább a nyomtatásban is megjelent forrásaiból merítünk, meggyőződhetünk erről. Ne a repülőgép korának igényével mérjük a postakocsi intézményeit. A múzeum működését még a postakocsi korában kezdte meg. A lüktetőbb életet jelentő vasút megnyitó szerelvénye csak 1871-ben állott meg először a gyulai állomáson 22 . Figyelembe kell venni ezt is, amikor a múzeumról — egy bármilyen kicsi, de még is művelődési központot jelentő intézményről — akarunk beszélni. Működését az adott viszonyok figyelembevételével lehet és szabad értékelni. Van Márton Lajosnak — aki 1930 november 30-án a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége nevében, a vidéki múzeumok feladatairól szólva nyitotta meg a múzeum eddigi története folyamán legszebb és Iegtanulságosabban rendezett kiállítását — egy olyan megállapítása, amely szerintem mindenkit kötelez, aki tudománytörténettel és ebben a múzeumok történetével foglalkozik: »Lcptennyomon találkozunk — írja — azzal a jelenséggel, hogy bizonyos lekicsinyléssel beszélünk szakunk első munkásairól, mert villanyfénynél, Zeiss-üveggel a szemünkön vizsgáljuk azokat az írásokat, amelyek faggyúgyertyavilágnál olvasók számára készültek, faggyúgyertyavilágnál« 2 ^. Leteszem hát én is a Zeiss-üveget és csak néhány gyertyafényű villanykörténél lapozom, a sajnos már csak hiányosan meglévő sárga újságokat. De ha 2 °. Implom, im. 16—17. — A Békés 1871. július 3ü-f 61. sz-ban olvassuk: »l r áradha r 1 állati régészünk id. Mogyoróssy János, jelenleg Pesten időz a végből, hogy az általa iltj Gyulán alapított i'őiskolai múzeum- számára tárgyakat gyűjtsön*. 21 . Valószínűsíti ezt a Dobozon talált buzogány feljegyzett tálalási éve. 22 . Scherer, im. II. 119. ' 2 3. A magyar ősrégészeti kutatás múltja. Magyar Szemle, 1931. 26. .
