Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

Bánk bán Az Erzsébet-változatoknál megállapított homogén jelleg nem érvényes a több mint 100 oldalnyi múzeumi vázlatanyagra, mely időben három rétegre különíthető. Az első fogalmazványok legkorábban 1846-47-ben, legkésőbb 1850-51-ben kerültek lejegyzésre, egy másfél oldalnyi vázlat az 1850-es években született, míg a legnagyobb részt a közvetlenül az 1860-as befejezést megelőzően készült vázlatok és partitúrafogalmazványok jelentik.

254 Az első sajtótudósítás, mely arról szól, hogy Erkel a Bánk bán megzenésítését tervezi, 1844. szeptemberéről maradt ránk. Az 1839-ben egy alkalommal bemutatott színművet 1845. november 1-én újította fel a Nemzeti Színház, s 1849 közepéig folyamatosan játszották. Betiltása után, megcsonkított formában 1858 márciusában kerülhetett színre. Az, hogy Egressy 1850-ben egy nemrég betiltott műből kezdene operalibrettót írni, logikailag nehezen volna indokolható. A kéziratok átvizsgálása után úgy tűnik, hogy Erkel kizárólag 1846-47 körül használt ilyen kottapapírt. A vonalazás, az íróeszköz, s összességében az íráskép azonossága is emellett a datálás mellett szól. Tehát 1846-47 tűnik a leginkább elfogadhatónak, de legkésőbb 1850-51 is szóba jöhet, hisz a sajtó ismét ekkor kezdett foglalkozni a művel. Az is elgondolkodtató, hogy miért nem hallunk Erkel működéséről 1846-48 táján, az Egy szekrény rejtelme bemutatását követően. Bizonyára azért, mert egy nagyobb alkotáson dolgozott. A szabadságharc alatt, már csak Egressy részvétele miatt is, jó időre abbamaradhatott a munka. g Részlet a Bánk bán legkorábbi kéziratából 66