Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

Erkel Ferenc 1874. augusztus végén járt a szülővárosában, ahol a pár napja megnyílt múzeumot is megtekintette. Göndöcs Benedek apátplébános, a múzeumalapítás egyik fő szószólója, talán épp a tárlatnézés során hozta szóba a belvárosi katolikus templom 100 éves jubileumát. Erkel megígérte, hogy egy új kórusművet fog komponálni erre az alkalomra. Göndöcs nem sok időt hagyott neki az alkotásra. Csak 1875. október 30-án adta postára megzenésítendő versét, s azt kérte, hogy november 21-ig komponáljon hozzá zenét férfinégyesre, zongora kísérettel. Erkel végül november 28-án küldte el a Buzgó kebellel kéziratát, melyet december 8-án a fia, Sándor vezényletével mutattak be.

225 (4. fotó) Mivel az E. 75.141.1. szám alatti öt oldalas kézirat, s annak javításai is Erkel Sándor írásában maradtak ránk, felvetődött, hogy a kart is inkább tekinthetjük az ő szerzeményének, mint édesapjáénak. Ám időközben a marosvásárhelyi anyagban előkerültek Erkel Ferenc eredeti vázlatai, így tisztázódott, hogy Sándornak csak a végső formába öntésben volt szerepe.

226 Nem egyházzenei műről van szó, hanem Göndöcs vallásos jellegű költeménye négyszólamú férfikarra történő átírásáról. A kórus rokonszenves, férfikari irodalmunk letűnt korának figyelemre méltó emléke. Bírálója szerint a kis, 45 ütemes szerzemény apróbb simításokkal ma is előadható.

227 Talán előbb ismertetett gyulai látogatásához kötődik egy másik kórusműve, a. Jelige is. Ezt a 31 ütemnyi férfikart a Békésgyulai Magándalkör számára írta, melynek 1867 végéig Gyulán maradt fia, Erkel László volt a karnagya. 1875. január 16-án ezzel a művel nyitotta meg hangversenyét a dalkör.

228 Eddig úgy 4. A Buzgó kebellel kézirata 58