Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

273 Sziklavári 59. és 71.: A partitúrába Erkel Gyula írásával került be.; Sziklavári CD: Bánk 23-24. 274 Sziklavári 59-60. és 71.: „Ölj meg engemet Bánk!" Gerla félúton Gyula és Békéscsaba között található.; Sziklavári CD: Bánk 25-27. 275 Sziklavári 60. és 71.; Sziklavári CD: Bánk 40-41. 276 Sziklavári 60. és 71.: De ráömlött a tinta, ezért Erkel Gyula újra lemásolta, amit édesapja az énekszólamokkal kiegészített. A lap alján a jelenettől független, azonosítatlan Erkel Gyula-féle vázlatok szerepelnek.; Sziklavári CD: Bánk 28-30. 277 Sziklavári CD 175-176. 278 Sziklavári 60. és 71. 279 Adattár 1219.: Kassai István 1993. április 20-i levele. 280 Somfai 130. és 156.. Bár kezdetben apjuk stílusát követték, de saját ízlésükre hallgatva megváltoztatták a deklamációt, harmonizálták Erkel hevenyészett feljegyzéseit, a hangszereléssel sokszor a zenekari szövet egészét önállóan komponálták. A műhelymunka ezernyi részletkérdésében: harmonizálás, szólamvezetés, hangszerelés, prozódia stb. kérdésében apjukéval ha nem is ellentétes, de más nézetet vallottak. 281 Németh 1984. 134. 282 D. Nagy 28.; Németh 1987. 96.; Legány 1975. 70. 283 Németh 1979.129.; Legány 1975.78-79.: de ezek még csak szöveg nélküli tervezgetések lehettek. 284 Somfai 124. 285 Sziklavári 61. és 71., illetve CD 23-24. illetve 26. 286 Sziklavári 61. és 71. 287 Sziklavári CD 159-163.: papírja megegyezik az E. 91.36.2. jelzetű, ugyancsak Erkel Gyula által másolt daléval. 288 Somfai 95.: Anonym-2 esetleg Erkel Lászlóval, a mester Gyulán élő fiával lehet azonos. 289 Sziklavári 60-61. 290 Szabolcsi 1995. 21.; Legány 1975. 86.; Németh 1984. 176. 291 Szerdahelyi 1985. 36. 292 Sziklavári 61. és 72.: A kürtszisztémát is kijelölte Erkel Ferenc. Ez a hely hangeltérésekkel a partitúra 122. b. fóliójának felel meg. 293 Sziklavári 61. és 72. 294 Sziklavári 62. 295 Sziklavári 62. és 72. 296 Legány 1975. 98-99.; László 50. 297 Sziklavári 63. és 72.; Sziklavári CD 192. 298 D. Nagy 16. 299 Somfai 146.; Sziklavári 63. és 72.: A húzások később a románcba is átkerültek, melynek eredeti befejezése azonos a partitúráéval (lásd: Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára, Ms. mus. 361/11. jelzeten fol. 8. a). Ezután a jelenet legkorábbi verziójában Ilonka - Iczig kettőse: „M hogy búsul" következett. (Fol. 18. a.) 97