Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

István király Erkel Ferenc beletörődött abba, hogy gondolatainak csak töredékei jussanak be az új operába, cserébe Gyula fia lemondott a szerzőtársi jogról. Már 1869 januárjában cikkeztek arról, hogy Erkel új művön dolgozik a leendő Operaház megnyitására. 1874 augusztusában jutott kezébe a szövegkönyv István királyról, de elakadhatott vele, mert 1880 őszén másik librettót kapott. Egyes részleteket Marie Wilt 1882. április 12-én előadott a darabból, de az mégsem készült el az Operaház megnyitásáig. 1883. február közepén értesítették a közönséget, hogy a cím nem Szent István, hanem István király lesz. Ki változtatta meg? Talán Erkel Gyula, aki ekkor kapcsolódhatott bele a munkába. Ö apja vázlatai felhasználásával ugyan, de önállóan komponálta meg a művet. A bemutatóra 1885 márciusában került sor.

303 Eddig is tudtuk, hogy Erkel Gyulát megilleti a társszerzői jog. A múzeumi kéziratok jelentősége abban van, hogy az opera két legterjedelmesebb szakaszáról, az I. felvonás zárójelenetéről és a II. felvonás indulójáról is kiderült, hogy ezek szintén az ő alkotásai. A két rész alapján azonban semmilyen következtetés sem vonható le az opera egészére nézve.

304 Az I. felvonás zárójelenetéhez készült Erkel Gyula-féle vázlatok E. 91.46.1. (16. fotó) és E. 92.6.1. leltári számon, többnyire kétkulcsos szisztémában kerültek lejegyzésre, helyenként három vagy négysoros particellává bővülve. A teljes jelenetet Erkel Gyula kompozíciójának tekinthetjük. 16. Erkel Gyula vázlatai az István királyhoz