Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

a legutóbbi eset arra példa, hogy a Gyula fia által készített hangszerelést maga a mester másolta be a végleges verzióba. Feltehetőn ezek a fogalmazványok az ismert dátumúval közel egyidősek, vagyis 1860 nyaráról származnak. Ez esetben még kedvesebbek a mi számunkra, mert akkor éppen ezek némelyike készülhetett a gyulai kastélykertben, az ismert Erkel-fa árnyékában. Száztíz év elteltével tértek tehát vissza a születési helyükre - s további harmincöt esztendőre volt szükség ahhoz, hogy mindez kiderüljön. Az Erzsébet esetében kialakuló zeneszerzői-műhely (Erkel és a Doppler-fivérek közös munkája) a későbbiekben úgy alakult át, hogy a mester fiai segítségét vette igénybe művei végső formába öntéséhez.

280 A fiai és a barátai minden kényszer nélkül, tisztelettől és szeretettől áthatva segítettek az idősödő, fáradó Erkelnek. Fiaihoz intézett leveleiben nyomát sem találjuk az oly sokak által a rovására írt apai zsarnokságnak.

281 Erkel Gyula közreműködését illetően azt se tévesszük szem elől, hogy ő mindössze a huszadik életévét töltötte be ezen a nyáron. Bár már negyedik éve dobolt a Nemzeti Színház zenekarában, de komolyabb szerepet csak 1858 novemberében kapott, amikor zongoristaként léphetett fel. A következő évben zeneszerzőként is bemutatkozott, s 1860 őszétől már ő vezényelhette az operettbemutatókat.

282 Ezt a lehetőséget bizonyára az előző nyáron végzett munkájával érdemelte ki. Sarolta A Pesti Divatlap már 1844-ben beszámolt arról, hogy a mester egy vígoperán dolgozik. Tervei csak 1861-ben öltöttek konkrét alakot.

283 A Sarolta a Bánk bán természetes hangulati kiegészítője, a nagy történelmi dráma magas hőfokú izzásának szerencsés levezetése. A Bánkkal párhuzamosan készülhetett, csak a hangszerelése maradt 1861-1862 fordulójára.

284 A mester az I. felvonásba beillesztette egy korábbi, talán 1845-ből származó Auf einer Ungarhaide (Magyar pusztán) című dala meghangszerelt változatát. J. N. Vogl német költeményének magyar fordítása szolgált alapjául az újabb, zenekarkíséretes verziónak, mely - a szövegi bővülésnek megfelelően „Fnss"-sel megtoldva - Gyula áriájaként kapott helyet a Sarolta I. felvonásában. Ehhez az alábbi kéziratok állnak rendelkezésünkre:

285 73