Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

város által a Budapesti Nemzetközi Erkel Énekversenyre felajánlott különdíj

113 átadására már az emlékházban kerülhessen sor. A város ígéretet tett a szülőház felújítására, s a már meglévő mellé még két termet engedett át. A Művelődési Minisztérium magára vállalta a rendezés költségeit, de csak abban az esetben, ha kellő számú tárgyi anyag fog szerepelni a kiállításban. Szerdahelyi legfőbb tevékenysége ettől kezdve a hiányzó tárgyak megszerzésére irányult. A tárlaton központi szerepet szánt az Erkel 50 éves karmesteri jubileumára kapott aranykoszorúnak. Már egy február 25-i írásában is ezt említette a leendő Emlékmúzeum egyik legkiemelkedőbb ereklyéjeként. Március 24-én, az Operaház igazgatójának is azt hangsúlyozta, hogy az aranykoszorú mellett csupán Erkel dohánytartója, tintatartója és a Buzgó kebellel eredeti kottája van a birtokában. További tárgyakat az Operaháztól szeretett volna kapni. Ugyanezen a napon a Gyuláról a fővárosba került, s az ottani tudományos-művészeti körökben jártas Zoltai Dénestől kért tájékoztatást arról, hogy kit lenne érdemes megkeresni ebben az ügyben. Zoltai gyors válaszában elsősorban Bónis Ferenc megkeresését javasolta. Arról is tájékoztatta, hogy a kéziratos Erkel-hagyatékot az MTA Zenetudományi Intézete őrzi, ami nemrég olvadt be a Zenetörténeti Múzeumba. Emellett az OSzK Zeneműtárát és az Operaház archívumát ajánlotta a figyelmébe. Szerdahelyi április 6-án kérte fel Bónist, hogy támogassa a múzeum létrehozásában. A Zenetudományi Intézet munkatársa a hónap közepén megígérte a segítségét. A szervezőmunka dandárja igazából ezután vette kezdetét. Az igazgató április 20-án felutazott a fővárosba Havasi István, a városi tanács népművelési felügyelője társaságában. Ám ezután elcsüggedve írta, hogy »egy tökéletesen sikertelen pesti út minden keserűségével tértem haza"

114 Miért is volt oly keserű a szájíze? Bónissal csak pár szót sikerült váltaniuk. Bár felajánlotta készségességét, ám a külföldi fellépéseire hivatkozva kimentette magát. Ebből Szerdahelyi azt az elhamarkodott következtetést vonta le, hogy érdemi támogatást aligha remélhet tőle. Nem találták bent Falvy Zoltánt a Zenetörténeti Múzeumban, s Balassa Imrét sem az Operaházban. Ezek valamelyest érthetővé teszik elkeseredését. A feladat nagysága és a rendelkezésre álló idő szűk volta kellő magyarázattal szolgálnak egy felfokozott idegállapotra. Szerdahelyi levelezésén áttekintve az embernek az az érzése támad, hogy ő különösen is hajlamos volt arra, hogy a pillanatnyi érzelmeitől hagyja magát elragadtatni. Utazása 28