Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről (Gyulai katalógusok 11. Gyula, 2002)

Feld István. Gótikus és reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról

Mint erről a centrális díszítésű daraboknál már szó esett, e csempék műhe­lyeinek közelebbi meghatározása meglehetősen nehéz. Számolhatunk helyi gyártással, de távolabbról történő szállítással is. Az azonban meglehetős biz­tonsággal állítható, hogy a reneszánsz textilművészetben gyökerező terülőmustra két, szinte az egész Kár­pát-medencében legkedveltebbnek szá­mító s rendkívül hosszú életű organi­kus változata, az egymásba kapcsolódó szívminták (14. kép), a közüket kitöltő levelekkel és margarétákkal, illetve az egymást keresztező ívek ágas-leveles díszekkel a habánok jellegzetes termé­keinek tekinthető. Bár e mintákat nép­szerűségük miatt más mesterek is fel­használhatták, feltűnő, hogy a német területeken kevéssé voltak ismertek, s ez minden bizonnyal mestereik jelleg­zetes helyzetével magyarázható. A habánok zárt anabaptista protes­M.kép. Habán kályhacsempe egymásba ^ közössége fe i tehetőe n első, mor­kapcsolódó szívmimákkal, va0 rszági telepein fejlesztette ki kiváló Sárospatak-Vár XVII. század minőségű kézművestermékeit, elsősor­ban jellegzetes színvilágú fazekasáruit. Innen ismerjük az említett két csempetípus első, a XVI. század végéről szár­mazó példányait. A habánok az 1550-es évektől telepedtek le nagyobb cso­portokban a királyi Magyaroszágon, elsősorban a Nádasdyak birtokain, me­lyek közül Csejte lett egyik fő központjuk. Talán még itt készült az a három ­újabban ugyan már inkább az 1640-es évekre keltezett - zöldmázas kályha, melynek csempéit a XVII. század elejétől ugyancsak Nádasdy-kézen lévő fü­zéri várban szinte hiánytalanul sikerült kiásni, s így nem volt akadálya a hite­les rekonstrukciónak (15. kép). Itt az egymást keresztező íves típus négyzetes csempéi viszonylag korai, tiszta formát mutatnak. Emellett különös figyel­met érdemelnek a függesztett elemekkel gazdagított párkány- és oromcsem­pék, valamint a kályha alul-felül megállított elszedett sarokkiképzése. Ezek mind a korszak elterjedt megoldásait mutatják, de egymáshoz való viszonyu­kat más esetekben csak ritkán lehetett ilyen pontosan meghatározni. Későbbi lehet a pácini kastélyból és a kisvárdai várból is előkerült típusválto­zat, ahol a négyzetes és a sarokcsempén a mintát cseppformájú idomokból ala­kították ki. Ennek készítési helye talán már Alvinc lehetett, ahol 1621-ben tele­pedtek le az új keresztények. Itt, az alvinci habán telepen kereshetjük annak az 46

Next

/
Thumbnails
Contents