Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről (Gyulai katalógusok 11. Gyula, 2002)

Sabján Tibor: Bögrés szemeskályhák az Alföldön

keskenyedő fenekű bögre, mind a kályha és a lakóház is széles körben elterjedt, ezért a török pusztítások anyagában ezt találjuk, és ezért látszik úgy, hogy ez a jelenség a hódoltság korához köthető. A különböző ásatások tapasztalataiból megállapítható, hogy a bögrés kályhák használói köre az alföldi parasztságból és a szabad státuszú falvak lakóiból tevődött össze, feltételezhető, hogy a kályhák gazdagabb példányai a kisnemesek falusi házaiba is bekerültek. A kor többi népies kályháitól eltérően tehát az alföldi bögrés kályhák parasztházak fűtésére is szolgáltak, ezért a legszélesebb körben elterjedt késő középkori kályhatípusként tarthatjuk számon őket. Használatuk paradox módon rövid életűnek bizonyult, a XVIII. században felhagytak készítésükkel, de egyes elzárt vidékeken egészen a XIX. századig megmaradtak példányaik. A Dunántúl keleti felén a tálakból és bögrékből épített kályhák túlélték a hódoltság korát, és egészen a XX. századig használatban maradtak. A kályhák készítési központjait nem ismerjük, a kelet-dunántúli Ete példáján arra gondolhatunk, hogy mezővárosi fazekasok műhelyeiből kerültek ki, de elképzelhető, hogy a nagyobb alföldi falvakban is készítették példányaikat (6. kép). IRODALOM BÁLINT 1960-62. 39-115. BÁTKY 1903. 257-260. BÁTKY 1904. 41-49. BÁTKY 1905. 108-110. BENKŐ 1980. 315-424. CSALOGOVITS 1935. 1-10. CSALOGOVITS 1937. 321-333. DANKÓ 1963. 48-49. sz. HOLL-PARÁDI 1982. HUREZAN-SZATMÁRI 1998. 275-296. HUREZAN-SZATMÁRI 2000. 429-468. ILON-SABJÁN 1989. 57-110. KOCSIS Edit: A dunaföldvári vár ásatásának kerámia anyaga. (Szakdolgozat, kézirat) KOVÁCH Aladár: Néprajzi tanulmányút a vármegyében. Tolna Vármegye XIII. évf. 13. 1903. május 10. MADARASS

Y László: Archaeologiai levél. ArchÉrt 1870. 108-109. MÉRI 1954. 138-154. 71