Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről (Gyulai katalógusok 11. Gyula, 2002)

Feld István. Gótikus és reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról

már a városok - így Buda és Pozsony - címerdíszei is feltűntek a kályhákon. Gyakori a szentek, majd lovasok ábrázolása a korszak csempéin, s a budai várban maga az uralkodó és felesége ábrázolása is megjelent egyes kályhákon. Emellett egyre nagyobb szerepet kapott az ornamentális - virág- és levéldíszes, majd geometrikus - díszítés is, hogy azután a XVI. század végére mindez már teljesen általánossá váljon a hazai kályhásság mintakincsében. A királyi központok és a nyugati határvidék után a XV század végén már a többi országrészen is élterjedt a kályhacsempék használata, sőt készítése is. Míg azonban a Budától északra eső területek fazekasságát hosszú évtizedekre meghatározó Besztercebánya és tágabb környéke, elsősorban a jóminőségű nógrádi agyagból készített magas színvonalú kályhástermékeit már a XIX. század vége óta ismerjük, egészen az utóbbi évtizedekig fehér foltnak számított az egykori Magyar Királyság északkeleti része, Abaúj, Borsod, Sáros, Zemplén és Szabolcs vármegyék területe. A vidék egyik legfontosabb központjában, Kassán ugyan már 1897-ben találtak mázas-alakos csempéket, de csupán az utóbbi évtizedekben - Diósgyőr mellett elsősorban az ónodi, tőketerebesi (ma Trebisov, Szlovákia), füzéri, sárosi (ma Saris, Szlovákia), barkói (ma Brekov, Szlovákia), sárospataki és kisvardai várban, valamint a pácini és a nyírbátori kastélyban, legújabban pedig többek között a regéci várban és a darnói premontrei kolostorban - folytatott ásatások eredményeztek olyan jelentős kályhacsempe-anyagot, amely végre részben már hiteles képet adhat a terület egykori, XV-XVII. századi kályhásságáról. Ennek első összefoglalására 1992-ben Gyuricza Anna vállalkozott, majd eredményeit - nem szólva itt most számos, a bibliográfiában felsorolt kisebb tanulmányról - elsősorban Simon Zoltán 2000ben megjelent, a füzéri vár leleteit közreadó munkája bővítette. Kályhacsempék a XV-XVI. századból A mindenkori királyné birtokában levő diósgyőri várban természetesen a XV században is állítottak új kályhákat - így tudunk itt a „lovagalakos kályhához" tartozó csempékről is - de az innen előkerült hatalmas, ugyan főként már a későbbi századokból származó leletanyag rendszeres feldolgozása még várat magára. Ezzel szemben már megtörtént az 1465 után felépült kisvardai vár korábbi ásatásai során előkerült csempeleletek közzététele, s így tudjuk, hogy a Várdayak szabályos alaprajzú, kényelmes családi rezidenciájában ugyancsak állhatott a XV század legvégén legalább egy, az említett „lovagalakos" körhöz köthető kályha (1. kép). Ugyanígy az ország egyik legjelentősebb késő középkori arisztokrata családjának, a Báthoryaknak névadó székhelyéről, Nyírbátorról is kerültek elő olyan leletek (2. kép)

y melyek - közelebbről még nem ismert udvarházukban - egy, a „lovagalakos kályha" mintakincsét és egy hasonló korú, 35