Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről (Gyulai katalógusok 11. Gyula, 2002)

Holl Imre: Középkori kályhacsempék: Egy 120 éves kutatási terület

mázatlan csempe, amely nagyon leegyszerűsített rajzával ugyancsak mutatja az ilyen megoldásnak szélesebb körben ismert példáját. Itt már a felső áttört körben egyenes pálcákból kialakított hatszögű csillag, alatta négy kisméretű nyílással, a népies felfogás érvényesülése (Vt. 24. kép). Ha nem ismernénk a fentebb vázolt folyamat példáit, arra gondolhatnánk, hogy önálló, népművészeti gyökerű megoldás eredménye, de az alsó négy kis „ablak" elárulja, mi hatott (talán többszörös áttétellel) a vidéki fazekasra. Önálló népies jellegű kompozíció viszont az említett dobokai rangos kályha egy másik csempéje: a zárt elő lapon vadászjelenettel.

38 Baloldalt a fa mögé bújt vadász számszeríjat fordít a jobb oldali szarvasokra, ezek perspektíva nélkül egymás fölött helyezkednek el (kettő legelészik, az alsó áll, és szügyébe hatolt a nyílvessző). A kúria kályháján így keveredik a kétféle ízlés. Valószínűleg hasonló eredményre jutnánk, ha teljességükben ismernénk több vidéki kályhát. (A dobokai kályha arra is figyelmeztet, hogy még egy ilyen jelentékenyebb - mázas csempéket készítő - városi műhelyben, valószínűleg Pécsett sem volt mindig olyan gyakorlott mintázó-faragó mester, aki figurális ábrázolást helyes, természetes arányú stílusban tudott volna mintázni. Nyársapát már említett rangosabb, színesmázas csempékből felrakott kályháján a késő gótikus ízlésű előképek hatása jól leolvasható. Nagyobbik áttört előlapú csempéjének alján azonban az osztott ablaknyílásoknak csak a csökevényéi sorakoznak, felette a kerek, mérműdíszes nyílások helyett hatlevelű rozetták vannak: a fő minták mellett a kitöltő elemek nem szabályos formák olyan vidéki faragómester (vagy fazekas) készítette a negatívot, akitől a gótikus stílus távol állt, de megkísérelte a rangos kályhák utánzását (VI. t. 27. kép). A Zsigmond-kori udvari műhelyek kályháin, bár ritkábban, de találkozunk olyan megoldásokkal, melyek a közép-európai késő gótikus kályhákon sokkal gyakoribbak. Ilyen például a csempék tetejének várpártázatokkal történő díszítése, vagy a háromszögű oromcsempék helyett egy magasabb hatású, felül ívesen vagy szögletesen záródó alak. Utóbbiaknál a gótikus építészetből átvett forma külső-felső szélein kúszólevelek, vagy e helyett sematizált geometrikus díszek sorakoznak (Vt. 21-22. kép). Az utóbbi oromcsempék hatására készült Őcsény-Oltovány (Tolna m.) castellumának gazdag díszítésű kályháján

39 az oromcsempék sorozata. Megvan itt a nagy felső rózsa és alatta a csúcsíves nyílások sora, de mintájuk már nem követi a gótikus mérmű szerkesztést, hanem másféle elemekkel tölti ki. Közelít ugyan azok elvéhez (lásd például a IV t. 18-19. kép csempéit), de nem utánozza. Sokkal közelebb áll például a XIV században készített ötvös-művű palást- és ruhakapcsokhoz, melyek akkor az egész országban elterjedtek számos változatukkal (lásd például az ernesztházi kincsleletben is e geometrikus szerkesztést hatágú csillaggal, közepén hatszöggel (VI. t. 26. kép).

40 Ez az eset is figyelmeztet arra, mi20