Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről (Gyulai katalógusok 11. Gyula, 2002)

Holl Imre: Középkori kályhacsempék: Egy 120 éves kutatási terület

nek vagy másolásának történetéhez is segítséget jelenthet.

6 A rekonstrukció azonban minden tárgyi-szerkezeti oldalú kiindulás mellett is szubjektív marad (mennyire használ fel korábbi kutatási eredményt vagy régi ábrázolást).

7 A kályhacsempe leletgyűjtések kiértékelése során - és esetleges rekonstrukcióra történő felhasználásuk esetében - számolnunk kell avval, hogy amint a régi írásos forrásokból kitűnik, hosszabb időn át használt kályhák javításakor nemzetközi gyakorlat volt egyes csempék pótlása.

8 Ez magyarázhatja talán néhány esetben, miért fordult elő kisebb számban egészen másféle kályhacsempe is, ha a mester a régebbiből nem rendelkezett tartalékkal. Az oromcsempék alakváltozása A XVI. század folyamán elpusztult alföldi falusi házak feltárásának egyik jelentős eredménye volt a Kecskemét környéki kályhás-kemencék változatos megoldásainak megismerése. Szabó Kálmán véleménye szerint az ezeknél alkalmazott áttört rácsos kályhaszemek faragott-kimetszett díszítés létrehozásánál a vidéki mester felfogását a középkori gótikus művészet (a mérműrácsos ablakok megoldása) is befolyásolta.

9 A magam részéről már kezdettől

10 azt a felfogást hangoztattam, hogy ilyen esetekben példákkal is bizonyítható: a királyi udvar megrendelésére dolgozó központi műhelyek rangos kályhái elsődleges szerepet vittek, mint példák. Egyes motívumaik ösztönzése olvasható le nagyon sok esetben - természetesen a vidéki, vagy mezővárosi fazekasok tehetségétől függően nagyon sokféle minőségben.

11 Az újabb ásatások eredményeként ma már - főleg a Dunántúl esetében - látható, hogy a hatás gyakran közvetlen másolatok (lenyomatok) készítésében jelentkezett,

12 máskor egyes motívumok átformált, „népies stílusú" felhasználásával. Az alábbiakban csupán egy feltűnően hazainak tekinthető kályhacsempe-csoport megoldásának átvételét-hatását mutatom be, ami legalább másfélszáz évig nyomon követhető. A kiindulást az Anjou-kor közepének budai és visegrádi kályháin használt háromszög alakú oromcsempék jelentik, majd az ezek továbbfejlesztésével alkotott Zsigmond-kori kályhák két fajtája (XV század kezdete és első negyede).

13 Mindegyik esetben a fő motívum a háromszög belsejébe rajzolt kerek, áttört mérmű; kezdetben a legegyszerűbb megoldással, később egyre gazdagabb részletformákkal (I. t. 1-3. kép). 11