Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)
Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora
VI. századig voltak a hasonló nyílhegyek használatosak. A legidősebb formaváltozatba azok a darabok sorolhatók, amelyeknek egész rövid tokrésze volt. Ilyeneket tartalmazott több Szentes-vekerzugi temetkezés. Az alföldi temetőkben (pl. Csanytelek-Újhalastó, Orosháza, Tiszavasvári) olyan háromszárnyú nyílhegyek is előkerültek, amelyek tokrésze a pengén belül volt. Mindezen nyílhegyforma együttesen, azonos korban volt része a szkíta fegyverzetnek. A késői szkíta korszak nyílhegy típusai azonban nem jutottak el az Alföldre. A háromszárnyú bronz nyílhegyek használata nemcsak Szkítia területén, vagy a szkíták érdekkörébe tartozó térségekben terjedt el. Előkerültek ilyen nyílhegyek Elő- és Belső-Ázsiától kezdve egészen Nyugat-Európáig. Célszerűsége miatt sokhelyütt utánozták, gyártották ezt a fegyvertípust. Az Alföld lakosságának jelentős szerepe lehetett ennek a nyílhegyformának eljuttatásában a kelet-alrji, dunántúli hallstatti kultúra és az ÉszakBalkán területére. Különösen sok nyílhegy került elő a Celldömölksághegyi és a délnyugat-szlovákiai szomolányi/Smolenice erődített telepeken. Az utóbbiakat a házak leégett tető- és falmaradványaiban találták 12. kép. Bronz tegezdíszek: 1. Mátraterenye, meg. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a 2. Budajenő, 3. Törökszentmiklós-Surján, települést а Кг. e. VII-VI. század for4: Cegléd-Hordógyár dulója körül támadás pusztította el. Az ostromlók a szkíta kultúrájú Alföld-csoporthoz tartoztak. A szkíták az íjat és a nyílvesszőket egy tartóban, tegezben, görög szóval nevezve gorütoszban helyezték el. Ez a lovas harcosok jellegzetes fegyverzetének a része volt, s az övre csatolva baloldalt viselték. Formáját több egykorú, görög és perzsa ábrázolás őrizte meg. A tegez ezek szerint a felajzott íj formáját követte, s erős bőrből, fából készült. Az olbiai görög műhelyek olyan bronzból öntött, kereszt alakú tegezdíszeket gyártottak, amelyek egyes darabjai az Alföldre is elkerültek, s ahol azok mintájára a helyi műhelyek is készítettek tegezdíszeket. Az eredeti szkíta stílust azok a darabok tükrözik leginkább, amelyek felületét különböző állatalakok ékesítik (Budajenő, Cegléd, Mátraterenye, Törökszentmiklós: 12. kép), míg a díszítetlen és geometrikus díszű tegezdíszek az alföldi mesterek alkotásai. A szkíta fegyverzet szerves része volt a sajátos formájú rövid kard, tőr, amelyet perzsa szóval akinakésznek neveznek. A szkíták ezt a közép-ázsiai eredetű szúró, vágó fegyverformát hadjárataik során Irántól egészen a Kárpát7 i
