Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Gyucha Attila: A szkíta kor emlékei Békés megyében

a külső részeken - 11 átmeneti jellegű telep volt. A Békéscsaba-fényesi temető faluja a sírmezőtől egy kilométernyire délre állhatott. Itt egy újabb, kilenc lelőhelyből álló települési góc központi települését sejtjük. A fentebb említett két kút szintén ennek a tömbnek a területén került elő. Békéscsabán, az Élővízcsatorna keleti partjáról öt helyről is ismert sírok szintén nagyobb telep létezésére utalnak, melynek helyét azonban egyértelműen nem sikerült még azonosítani; minden bizonnyal a mai belterületen állhatott.

31 A terepbejárási adatok, illetve a belőlük levonható következtetések a kutatás egy régi, a településásatások hiánya miatt azonban régészetileg kellően még nem bizonyított hipotézisét látszanak igazolni, amely szerint a nagyállattartás alapvető szerepet játszhatott a szkíta kor közösségeinek gazdálkodásában. A még a későbronzkor folyamán is meghatározó Körös-völgyi régióból a szkíta korra egyértelműen a Mezőség - a jelentős állatállomány fenntartásához ideális - sztyeppejellegű füves pusztasága felé tolódik el a településterület súlypontja. Ugyanakkor a terepbejárási adatok alapján a szkíta korban látszólag gyéren lakottnak - vagy éppen majdnem teljesen lakatlannak - tűnő Körös-völgyben feltételezhető, hogy a későbronzkori-koravaskori alaplakosság továbbél, a régióba érkező új csoportok a számukra kedvezőtlenebb természetföldrajzi körülmények miatt nagyobb számban itt nem telepednek meg, és hatásuk is jóval kevésbé érvényesül ezen a területen. Azaz a korábbi kulturális tradíció itt erőteljesebben maradhatott meg, a szkíta korszak településein is a későbronzkori-koravaskori karakterű leletanyag dominálhat. A kelta tárgytípusok, illetve sírok szkíta lelőhelyeken való előfordulásáról, valamint a szkíta tradíciók La Tène-kori továbbéléséről a fentiekben már röviden szóltunk. A megyei terepbejárások során összesen 34 olyan lelőhelyet figyeltek meg, ahol szkíta és kelta koriként meghatározott leletek biztosan együtt fordultak elő. Természetesen csupán a felszíni leletanyag alapján nem határozható meg, hogy vajon mely lelőhelyek esetében van arról szó, hogy a szkíta kori települések megérték, túlélték a kelta hódítást is, vagy, hogy csupán azonos helyeken, de egymástól függetlenül telepedtek meg az egymást követő időszakokban. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy a 15 szkíta kori települési tömb közül hét esetében kelta leletek is előkerültek azok lelőhelyein. Közöttük vannak a legnagyobb, már említett falvak is. A Békéscsaba-fényesi, valamint a csárdaszállási kelta jellegű leleteket, illetve kelta sírokat is tartalmazó - temetők feltételezett településein mindkét korszak edénytöredékeit megtalálták. Az imént éppen csak érintett problémákon túl még számos kérdés tehető fel milyen viszonyban álltak egymással az azonos települési tömbök egyes elemei, időben hogyan viszonyulnak egymáshoz e tömbök, hogyan fogható meg a telepleleteken keresztül a szkíta-kelta együttélés, a korszakok közötti átmenet stb. -, amelyekre kizárólag megfelelő, nagyobb volumenű feltárások vagy - a szkíta időszak településeinek jelenleg igen szűk körű ismeretében - némely esetben egyelőre talán még azok sem adhatnák meg a választ. 126