Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Scholtz Róbert: Fejezetek Csongrád megye szkíta kori lelőhelyeinek kutatástörténetéből

a Vekerzugi kultúra kifejlődésének gyökereit a preszkíta korig vezeti vissza, s kialakulásában döntő szerepet az olténiai (Ferigile-csoport), illetve az ÉK-Közép-Balkánról beköltözött csoportoknak tulajdonít (VÉKONY 1986. 76-78.). 18. A sztyeppéi területekkel fenntartott kapcsolatok kezdetét és végét „igen szellemesen" két görög áruval, az ártándi és a benei hydriával jelezte, utalva a görög kereskedelem szerepére a szkíta műveltség elterjedésében (SZABÓ 1969. 70.). 19. PÁRDUCZ 1973. 42-43.; KEMENCZEI 1999. 171. 20. PÁRDUCZ 1955a 157-158. Párducz Mihály a Kárpát-medence területén a következő szkíta kori - egymástól eredetük tekintetében is eltérő - csoportokat különböztette meg: I. Erdély-, II. Felső-Tisza vidék-, III. Alföld-csoport, IV Kustánfalva kultúra (PÁRDUCZ 1973. 39-40.). 21. PÁRDUCZ-CSALLÁNY 1944-45. 88-89. Első alkalommal négy emberi és két ló, négy évvel később további négy emberi és egy ló temetkezést sikerült kibontania. Sajnos temetőtérkép csak az első ásatásáról készült, s azon sincs feltüntetve az a fix pont, ahonnan a beméréseket végezte. így nem tudni, hogyan viszonyulnak ezek a sírok az 1950-es évek során feltártakhoz. Az azonban bizonyos, hogy valamennyi ugyanabból a temetőből való (PÁRDUCZ 1953. 25.). 22. Valószínű, hogy a kocsi még összetört állapotában sem került teljes egészében a sírba (PÁRDUCZ 1953. 35.). 23. Az orosz és ukrán kutatás a kocsik rekonstrukciójánál soha nem gondol a kocsi modellek és régészeti anyag alapján tengelyhez rögzített járműre (Istvánovits Eszter szíves szóbeli közlése). Itt szeretném megköszönni, mind neki, mind Almássy Katalinnak a segítőkész támogatásukat, illetve építő bírálatukat. A szkíta kocsikról bővebben lásd: ROLLE 1991. 85-92.; TARR 1968. 99-101. 24. BÖKÖNYI 1956. 1. 25. Három sírba temettek el két lovat (12., 13., 22. sír), a többibe egyet-egyet. Bővebben lásd: PÁRDUCZ 1955. 26. Az utolsó európai tarpán, 1880 januárjában pusztult el egy hajtóvadászat alkalmával (BÖKÖNYI 1956. 7.). A lovak tarpán származását bizonyítandó két további tényt is megemlít. Az egyik a már említett görög Hérodotosz leírása, mely szerint a mai Bug folyó, az ókori „Hüpanisz Szküthiában ered egy nagy tóból, amelynek környékén fehér vadlovak legelnek." (HÉRODOTOSZ IV 52.) Véleménye szerint ezek a vadlovak csakis a tarpánok lehettek. Az állatok fehér színét pedig egy lengyel kutató megfigyeléseire támaszkodva a következőképp magyarázza. A tarpánok a tél közeledtével november-január hónapokban - az őszi szőrváltás során nagytömegű, fehér pehelyszőrt növesztenek. Ez a téli „kifehéredés" a szervezetük önkéntelen alkalmazkodása a környezethez, beleolvadás a hóval fedett táj fehér színébe, mely fehér színt a tavaszi - április-májusi - szőrváltáskor veszítik el. A ló ekkor visszanyeri eredeti, egérszürke színét (BÖKÖNYI 1956. 5-6.). 27. PÁRDUCZ 1965. 28. A Szentes-vekerzugi kultúra jellegzetessége, hogy külön temeti el lovait, legtöbbször egyesével, néha azonban kettesével, s eddig a kettes lótemetkezések kocsialkatrészekkel együtt fordultak elő. Nem valószínű, hogy a lótemetkezések az embertemetkezésektől függetlenek, de úgy látszik, hogy az egyes lósírokhoz tartozó embertemetkezések nincsenek közvetlenül egymás mellett. A gazdagnak mondható egyes és kettes lósírok csoportokat alkotnak, amelyeken belül a páros lovas kocsitemetkezések elkülönülhetnek. A lótemetkezések szokását a kijevi körzet szkíta csoportjából származtatja (PÁRDUCZ 1955. 160.). 29. PÁRDUCZ 1953. 37-38. 30. PÁRDUCZ 1955. 13.; SZILÁGYI 1957. 223. 31. Feltárásaikról bővebben lásd a lelőhely-katalógust. 32. GAZDAPUSZTAI 1966-67. 43-59. 112