Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Cseh János: Szkíta földművelők-állattartók településeinek régészeti nyomai a Zagyva mentén (Településtörténeti kutatások Szolnok határában 1986–1990 között)

perem alatti zónájának lágyan facettait (síkozott-élezett) kiképzésében. Az edényfal átlyukasztására is van példa. (Egy megjegyzés: azt a lehetőséget sem szabad mellőzni, hogy eme edénydarabok valójában igazi késő bronzkori leletek egy közeli, ily korú településről.) KORONGOLT ÉS DURVA CSERÉPEDÉNYEK TÖREDÉKEI, TOVÁBBÁ MALOMKŐ/ŐRLŐKŐ DARABJA; X. FELÜLET 89. OBJEKTUM Az a földbe mélyített ház, amelynek betöltődéséből jelen kollekció darabjai előkerültek (13. kép 1-9.), az Alcsi felületblokk északészakkeleti részén helyezkedett el kis szkíta objektum-csoportosulás egyik láncszemeként. A fragmentumokból négy a korongolt keramika körébe tartozik: a befelé húzott peremű tál, az edényfül (valószínűleg a száj fölé emelkedve), valamint a két, kissé profilált, más szóval kiemelt talp.

15 A pusztán kézzel kialakított készítmények töredékeiből alapvetően kétféle edénytípus rekonstruálható: részint egyenes, nagyvonalakban függőleges, hengeres falú fazekak, két esetben ujjbenyomkodásokkal tagolt, rátett bordadísszel, részint egy ezeknél gondosabban eldolgozott felülettel jellemezhető, polírozott nagyedény. Eme utóbbi az ívelten kifelé hajló szájrész alapján a szakirodalomban ún. Villanova típusú urnaként, kerámiaként futó formába sorolható.

16 A munkafelületes kődarab érdekessége, hogy esetleg nem egyszerű őrlőkőlap (mint a primitívebb, archaikusabb gabona szétzúzás/megtörés bizonyítéka, tárgyi emléke), hanem a modernebb, fej- 13. kép. Korongolt (1-2., 7-8.) és lettebb, igazi kézi malom töredéke, amely átvezeti a durva keramika (3-6.) tisztelt olvasót a következő, utolsóként bemuta- fragmentumai, a 9. malomkő? tandó lelethez. (Fotó: Kozma Károly) ROTÁCIÓS MŰKÖDÉSŰ, KÉZZEL HAJTHATÓ MALOMSZERKEZET FÖLSŐ KORONGJA, A TENGELYRÖGZÍTŐ LYUKKAL; XVI. FELÜLET 42. OBJEKTUM A régészeti lelet, a telepjelenség, melyhez tartozott, az alcsi munkahely nyugati pereme, perifériája közelébe viszi az embert. Sajnálatos, balszerencsés dolog - a szkítológia szenved miatta némi hiányt -, hogy ez a gödör (több mással egyetemben) a leletmentés viszontagságainak esett áldozatul: föl lett ugyan tárva, anyaga is megmenekedett, ellenben szakszerű dokumentálását, fényképezését-rajzolását már nem sikerült elvégezni. Hevenyészett, sebtében készített följegyzéseink nyomán kb. 3x2,5 méter méretű, durván másfél méter mély gödör volt, alján és oldalfalában mélyedésekkel, méhkasszerű kiöblösödésekkel. Déli részén lépcsős (-meneteles?) lejárattal összefüggésbe hozható jelenségeket lehetett megfigyelni. A különleges nagylelet ebben a középső vaskori, gazdasági rendeltetésű gödör-létesítményben a bejárat felőli fal egy másik pontja közelében, az aljtól 15-20 cm körüli magasságban, vízszintes helyzetben került elő a lazább, hamusabb töltelékföldben. 91